„Szocializmus” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
11. sor:
Kezdettől fogva több meggyőződést, tant, politikai praxist foglalt magában, mint szellemi áramlat, politikai ideológia és mozgalom rendkívül változatos formákat hozott létre, mivel az általa bírált társadalmi berendezkedés, a [[kapitalizmus]] is sokszínű volt. Ennek ellenére kimutathatók olyan közös elemek, amelyek minden irányzatban tetten érhetők. Ezek közé tartozik az egyenlőség és igazságosság hirdetése, amelyen nemegyszer olyan egalitarizmust értettek, mely kiküszöböli azokat az egyenlőtlenségeket is, amelyek az emberek között természettől fogva léteznek; igazságosságon pedig az egyenlőség mellett a kizsákmányolásmentességet értették. Ezzel függ össze a szabadság követelménye is, melyen [[Szabadság (filozófia)#Pozitív és negatív szabadság|pozitív szabadság]]ot értettek, vagyis az önmegvalósítás minden feltételét magába foglaló feltételrendszer (például anyagi háttér, szabadságjogokkal való élni tudás) meglétét.
A pozitív szabadság jegyében bírálták a termelési eszközök
Társadalmi téren a szocializmus elveti a liberális individualizmust, ehelyett a szolidaritás elvét szorgalmazza, mellyel megteremthető a kölcsönös segítségen alapuló, új társadalom.
A szocialista tanokkal teoretikus szinten először az [[utópista szocializmus|utópista szocialisták]], főként Saint-Simon (1760-1825), [[Charles Fourier]] (1772-1837) és Robert Owen (1771-1858) foglalkoztak, akik a termelés közösségi szintre történő emelését tartották üdvözítő megoldásnak. Ehhez a propaganda és a vonzó példák erejét vélték alkalmas eszköznek, és e tekintetben Owen gyakorlati eredményei mutatkoztak leginkább tartósnak és hosszú távúnak. Míg Saint-Simon a technokrácia első teoretikusaként az aktív és produktív munkát végzők kooperációját és a tudomány eredményeinek hasznosítását vélte megoldásnak, Fourier a
A magántulajdonosi rendszer forradalmi felszámolásának igénye a radikálisabb irányzatokhoz kötődik, például a [[szociáldemokrácia]] és főként a kommunista pártok ragaszkodtak ehhez a megoldáshoz. A szociáldemokraták idővel kiegyeztek volna a magántulajdonnal oly módon, hogy azt hatékony társadalmi, politikai kontrollnak vetik alá, melyet a politikai jogok kiterjesztése, illetve a kormányzati pozíciók megszerzése biztosít. A kormányzati hatalom lehetővé teszi azt is, hogy a jövedelmi viszonyok átstrukturálásával a társadalmi egyenlőtlenségek is mérsékelhetők, a szociális jogok kiterjeszthetők, az [[esélyegyenlőség]] növelhető.
Az [[1917-es októberi orosz forradalom]] nyomán [[Oroszország]]ban, a [[Szovjetunió]]ban, majd a [[Második világháború|II. világháború]] után a [[keleti blokk]] országaiban és másutt kiépült [[Marxizmus–leninizmus|marxista–leninista]] [[Autoritarizmus|autoriter]] politikai rendszerek hivatalosan szintén szocialistának tekintették magukat, melyek legtöbbje azonban kezdeti, nyugattól független katonai és gazdasági hatalommá válásával együtt sem váltak tartóssá, mert a világgazdasági folyamatok és a változó társadalmi értékek és szociális igények következtében ezen országok további működése a [[20. század]] végére lehetetlenné vált, és az [[1989]] és [[1992]] közötti időszakban elvesztették szocialista mivoltukat.
== A szocializmus irányzatai ==
|