„Zaccaria Szent Antal Mária” változatai közötti eltérés

[[1502]]. decemberében született, az akkori [[Milánói Hercegség]] alá tartozó [[Cremona|Cremonában]], Lazzaro és Antonia Pescaroli Zaccaria gyermekeként, nemesi családból. Apja korán meghalt, ekkor édesanyja mindössze 18 esztendős volt. Még egész fiatalkorában egész életére szóló tisztasági fogadalmat tett, majd 18 évesen hivatalosan és visszavonhatatlanul lemondott a családi örökségről. Iskoláit a helyi püspöki iskolában kezdte el, majd az [[University of Pavia]]-n filozófiát tanul, s ezután a [[Padova|padovai]] egyetemen orvosi tanulmányokat végez. 1524 és 1527 között orvosként praktizál Cremonában, majd papi tanulmányokba kezd. 1529. februárjában szenteli pappá Luca di Seriate püspök.

Papságában teljesen a [[Szentírás]] hirdetésének szenteli magát, különösen fontosnak tartja a Páli-levelek magyarázatát. Mindemellett fontosnak tartotta az előkelő réteg lelki ápolását, de teljesen megvetette a korát jellemző reneszánsz gondolkodást. Nem sokkal később [[Milánó|Milánóban]] Giastalla grófnő káplánja lett, s itt ismerkedik meg a "Örök Bölcsesség" oratóriummal, amely az európai biblikus mozgalom szellemében működött. Ebből az oratóriumból fejlődött ki a Szent Pálról elnevezett szerzetesi család, melynek egy ága a [[Barnabiták|barnabita rend]]. Antal társaival együtt meg volt róla győződve, hogy a hit és erkölcs megszilárdítása csak olyan energikus fellépésnek és olyan módszereknek lehet az eredménye, amelyekre a nép felfigyel, és amelyek őket magukkal ragadják. Éppen ezért nyilvánosan az utcákon prédikáltak, s keresztet vettek a vállukra, kötél volt a nyakukon, mezítláb jártak. Ez a fajta hithirdetés sokakban visszatetszést keltett, ezért Antalt két alkalommal is 1534-ben és 1537-ben beidézték az [[inkvizíció]] elé, de mind a két alkalommal felmentették. Hatására olyan, a mai napig fennmaradt szokások honosultak meg az egyházon belül, mint például az, hogy péntekenként három órakor [[Jézus]] kereszthalálára emlékezve harangoznak a katolikus templomokban.

1539-ben missziós utat tett [[Guastalla]] környékén, ahol lázas beteg lett, de a szigorú vezekléseket nem függesztette fel. Kérésére szülővárosába szállították, s ott halt meg édesanyja karjai közt. Halála előtt látomásban megjelent neki [[Szent Pál apostol]]. A Szent Pálról elnevezett kolostorban temették el, Milánóban. Sírját boldoggá avatása előtt felnyitották, s testét épségben találták. [[XIII. Leó pápa]] [[1890]]-ben előbb boldoggá, majd [[1897]]-ben szentté avatta.