„III. Gergely pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a →Élete |
||
21. sor:
==Élete==
[[Szíria|Szír]] származású volt. Apját ''János''nak hívták. Családjával ők is az arab hódítók elől menekültek Itáliába. ''Gergely'' itt járta iskoláit, majd bencés szerzetes lett. Adományaival, törődésével a rómaiak között is nagy népszerűségnek örvendett. [[731]]. [[február 11.|február 11-én]] [[II. Gergely pápa]] temetésén a nép közfelkiáltásra választotta meg a [[Kereszténység|keresztény]] egyház élére. Felszentelésére még [[március 18.|március 18-áig]] várni kellett, ugyanis ''Gergely'' ravennai megerősítésére várt. Az exarchának akkoriban pedig elég sok dolga volt, ugyanis a longobárdok feldúlták és el is foglalták a császári székhelyt. Csak a pápa rábeszélésére, no meg némi fizetség hatására vonultak ki Ravennából.
''Gergely'' nem tétlenkedett trónján, és azonnal levelet írt a császárnak, [[III. Leó bizánci császár|III. Leónak]], amelyben arra kérte az uralkodót, hogy hagyjon fel a képrombolással. Miután nem érkezett válasz üzenetére, [[731]] [[november]]ében zsinatot hívott össze Rómában, ahol elítélték a képrombolást, és azt [[eretnek]]nek minősítették. Amikor a zsinat döntései elértek Konstantinápolyba, Leó őrjöngött a dühtől, és ugyan letett arról a szándékáról, hogy rendeletét Rómában is végrehajtsák, de az összes itáliai provinciáját, Illíriát és [[Görögország]]ot is kiszakította a római patriarchátusból, és ezeket a területeket a konstantinápolyi [[pátriárka]] hatáskörébe helyezte át. ''Gergely'' válaszul feladta Ravenna védelmét, így [[733]]-ban a székhely végleg lombard uralom alá került, és pontifikátusa alatt feltűnő tisztelettel viselkedett a szentképek és egyéb relikviák felé. <br />
''Gergely'' több [[érsek]]i [[pallium]]ot is adományozott. Az elsők között volt ''Grado'' érseke, aki az aquileiai egyházmegye egyik vezetője volt. A palliumot megkapta ''Egbert'', [[York]] érseke is, ugyanúgy, mint ''Tatwine'' [[731]]-ben majd később ''Nothelm'' [[736]]-ban mint [[Canterbury]] érsek. [[732]]-ben ''Szent Bonifác''ot, a germánok hittérítőjét emelte érseki rangra, majd [[737]]-ben teljhatalommal ruházta fel a germániai egyházszervezet felépítésével.
''Gergely'' uralmának utolsó szakaszában védekezésre kényszerült a támadó lombardokkal szemben. Sietve befejezte a város falainak megépítését, és pénzért visszavásárolta ''Gallese''t, egy Rómát védő erődöt ''Transamund'' spoletoi hercegtől. Amikor [[739]]-ben Liutprand király újra seregei élére állt, végleg eltörölte a Ravennai Exarchátust, és dél felé nyomult seregeivel, hogy megerősítse hatalmát a [[benevento]]i és [[spoleto]]i, valamint a római hercegségben. A pápa szövetségesei ezen hercegek voltak, viszont a túlerő elől Transamund az örök városba menekült. ''Gergely'' elérkezettnek látta az időt arra, hogy ismét felvegye a kapcsolatot a frankok udvarnagyával, [[Martell Károly|Martell Károllyal]], akinek [[732]]-es [[poitiers]]-i győzelmét kirobbanó lelkesedéssel üdvözölte. Azonban a frankok seregei továbbra is készenlétben álltak a [[Pireneusok]]nál. [[739]]-ben a frankok alkirálya Rómába érkezett követként, hogy hitesküt tegyen a pápánál, és hogy elmondja seregeik leterheltségét. Ezután a rómaiak magukra maradtak, és Liutprand seregei egyre közelebb nyomultak a régi fővároshoz.
Ebben a felfordulásban érte el ''Gergely''t a halál [[741]]. [[november 28.|november 28-án]]. Hamvait a [[Szent Péter Bazilika|Szent Péter Bazilikában]] temették el, abban a szentélyben, amelyet ''Gergely'' emeltetett. Szentként tisztelik, ünnepét [[november 28.|november 28-án]] tartják.
| |||