„Albár” változatai közötti eltérés

egy bájt hozzáadva ,  6 évvel ezelőtt
a
 
== Története ==
Első írásos említése [[1244]]-ből származik. [[1269]]-ben Bodó a királyi udvarnokok ispánja kérte és kapta adományul IV. Bélától. [[1295]]-ben Bodó fia Mihály tulajdona. [[1359]]-ben Lőrinc fia Bodó igazolta a nádori közgyűlésen, hogy Latusbaria az ő jogos tulajdona. [[1395]]-ben Királyfalvai Pál fia Lászlót iktatják be Kétszarva, Bár és Magyar birtokába. [[1396]]-ban Zsigmond király ezt megerősíti. [[1406]]-ban pereskednek a Bári családbeliek Bodóbár, Bodófalva és Óbárfölde felett. [[1420]]-ban Jubar János pozsonyi prépost rendezi a bári nemesek temetkezés körül kialakult viszályát, melyben elrendeli hogy ezentúl a templomba csak a patrónusok temetkezhetnek és ezért 40 dénár helyett 40 márkát fizessenek. Ezt ugyanabban az évben Esztergomban is jóváhagyják. [[1454]]-ben a Szent István első vértanú tiszteletére épült bári templom miatt a bodóbári és nagybári nemesek közt nagy vita folyt, amelyet a békebírákból, úgymint a magyari és szentmihályi plébánosokból, a karcsai, szentmihályi, gellei, dercsikai és budafalvai nemesekből alakult vegyes bizottság rendezett el a következőképpen: mind bodóbári mind nagybári egyházatya lesz, a plébánost a két fél közösen választja. [[1487]]-ben Mátyás király a beleegyezését adja ahhoz, hogy Nagylucsei Orbán egri érsek és rokonsága Bodóbárt és Bodófalvát a korábbi években megvette.
 
Vályi András szerint ''"ALBÁR. Elegyes lakosú falu Poson Vármegyében, birtokosai Gróf [[Illésházy család|Illésházy]], Gróf Amade, és mások, lakosai katolikusok, fekszik Felbár mellett úgy, hogy tsak egy út választya el tőle. Szélesen terjedett mezeje van, melly a’ gazdáskodásra minden természet ajándékjaival bővelkedik. Istvánfi Miklósnak lakó helye vala, és itt írta amaz esméretes Magyar Ország’ Historiáját; Fiának halálára írtt Deák Versei, most is látszatnak a’ templomban, jeles vagyonnyaihoz, ’s tulajdonságaihoz képest első Osztálybéli."''<ref>{{Vályi}}</ref>