„Táhiridák” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12. sor:
Abdalláh fia, [[Táhir bin Abdalláh|Táhir]] ([[845]]–[[862]]) még egyben tudta tartani birodalmát, nem így az ő gyermeke, [[Muhammad bin Táhir|Muhammad]] ([[862]]–[[873]]). A zajdita síita felkelők [[864]]-ben elszakították Tabarisztánt, [[867]]-ben pedig [[Szisztán]] kormányzója, a Szaffárida dinasztia alapítója, [[Jakúb bin al-Lajsz]] lázadt fel, meghódítva Herátot. Az utolsó Táhirida emír hatalma mindinkább visszaszorult, végül [[873]]-ben Nisápur, a székhelye is Ibn Lajsz kezére került.
A fogságból [[876]]-ban szabadulva Muhammad Bagdadba került, ahol a bázis
Amikor 884-ben nyílt kenyértörésre került sor az udvar és a Szaffáridák között, Muhammad elnyerte Bagdad kormányzásának lehetőségét, sőt névlegesen Hurászánét is. Ez utóbbit azonban sosem volt módja valóssá tenni. 890 körül bekövetkezett halálával a Táhiridák elvesztették korábbi befolyásuk utolsó maradékait is.
|