„A Dél-afrikai Köztársaság történelme” változatai közötti eltérés

a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát: Azúr b 25 (vita) szerkesztéséről 84.2.114.66 szerkesztésére
(Bővítettem a cikket)
a (Visszaállítottam a lap korábbi változatát: Azúr b 25 (vita) szerkesztéséről 84.2.114.66 szerkesztésére)
Dél-afrikai Kommunista Párt „mozgó tömeges akciónak” nevezett kampányt folytatott, ennek keretében széles körű sztrájkokra is sor került, amelyek nagy kárt okoztak a gazdaságnak. 1990 augusztusában Mandela pártja nyilatkozatban lemondott a kormány elleni fegyveres harcról, de a fekete szervezetek közötti erőszakos rivalizálás nem szűnt meg. 1991 júniusára hatályon kívül helyezték a rasszista törvényeket, felszámolták az apartheid jogi alapjait. A homelandeket egyesítették a Dél-afrikai Köztársasággal. A [[CODESA]] keretében folytatódtak a tárgyalások az új alkotmányról. 1992 januárjában az Európai Közösségek, 1993 októberében az ENSZ végleg feloldották a Dél-Afrika ellen még az 1970-es években elrendelt politikai és gazdasági embargót. 1993 decemberétől az 1994 áprilisában megtartott választásokig vegyes etnikai összetételű ''Átmeneti Végrehajtó Tanács'' kormányozta az országot. A meglepően békésen lefolyt választáson az ANC szerezte meg a leadott szavazatok közel 63%-át, s ezzel a 400 tagú nemzetgyűlésben 252 mandátumhoz jutott. A Nemzeti Párt 82 mandátumot, az Inkatha Szabadságpárt 43-at szerzett. A főleg afrikánereket tömörítő Szabadságfrontnak 9 mandátummal kellett megelégednie. A Demokrata Párt 7, a Pánafrikai Kongresszus 5, az Afrikai Kereszténydemokrata Párt 2 képviselő helyhez jutott. A fehérek uralma hivatalosan 1994. május 10-én ért véget, amikor [[Nelson Mandela]] a Dél-afrikai Köztársaság új elnökeként letette a hivatali esküt. Ezután az országot haladéktalanul visszavették a Nemzetközösségbe, az Afrikai Egységszervezetbe, az el nem kötelezett országok mozgalmába és számos, más nemzetközi szervezetbe, ahonnan az apartheid miatt annak idején kizárták.
Mandela visszavonulása után, 1999-ben az ANC képviseletében [[Thabo Mvuyelwa Mbeki]]t választották elnöknek. Kívánatos, hogy Dél-Afrika immár valódi hazája legyen valamennyi ott élő etnikumnak. Azonban egyes afrikáner csoportok tiltakozása, az ANC és az Inkatha mozgalom közötti ellentétek miatt felhalmozódott feszültségek megoldása csak hosszú távon képzelhető el.
== apartheid rendszer bukása után ==
 
Az apartheid utáni Dél-Afrikában az emberek milliói, többnyire feketék, továbbra is szegénységben élnek. Korábban ritka volt a szegény fehér ember - a számuk nagyon megnőtt. Sokan az [[apartheid]] rendszer hatásának tulajdonítják ezt, de egyre többen vannak olyanok, akik szerint a fennálló kormányzat rossz pénzügyi és költségvetési politikája az oka annak, hogy egyre egyenlőtlenebbül oszlik el a gazdagság, a gazdasági növekedés eredményét kevesen élvezhetik.
 
Az [[AIDS]]-betegség járványszerű méreteket öltött. A kormányzat tehetetlen vele szemben, az átlagosan várható élettartam drasztikusan zuhant 1994 óta. Az országot tömegével hagyta el a szakképzett és iskolázott fehér munkaerő, mivel a közbiztonság kritikus állapotban van. A korábbi helyzet a visszájára fordult, a többségi fekete lakosság egyre durvábban lép fel a fehér lakosság ellen, egyesek szerint szabályszerűen üldözi, genocídium zajlik Dél-Afrikában.
 
== Források ==