Főmenü megnyitása

Módosítások

25 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
 
===Politikai pályája===
A budapesti [[Pázmány Péter Tudományegyetem|Pázmány Péter Tudományegyetemen]] filozófiát hallgatott, majd tanulmányait 22 éves korában félbehagyta és újságíró lett. Ő volt 1911-től a fővárosi Népszálló gondnoka. Az első világháború idején (1914–1918) [[haditudósító]] volt, a [[Budapesti Hírlap]] munkatársaként. Ő volt a főhadiszálláson akkreditált 10 magyar haditudósító egyike. 1918-ban ő volt a budapesti [[Déli Hírlap (Budapest)|Déli Hírlap]] szerkesztője. Konzervatív politikai felfogása miatt a Fabik-féle, úgynevezett tengerészkülönítményt vonultatták fel ellene. Payr lapját lefoglalták („elkommunizálták”), maga Payr pedig kénytelen volt a lap éléről távozni. A forradalmak alatt minden közszerepléstől visszavonult. A [[Tanácsköztársaság]] bukása után a szélsőséges irányzatoktól távol tartotta magát. 1919 és 1925 között [[Budapest]] népélelmezési üzemeinek vezetője volt, az ínségakciókat szervezte. 1925-től a kormánypárt fővárosi szervezetének, az [[Egységes Községi Polgári Párt|Egységes Községi Polgári Pártnak]] lett a titkára. Az 1930. évi községi választások alkalmával a főváros X. kerületében, Kőbányán kapott mandátumot Budapest [[törvényhatósági bizottság|törvényhatósági bizottságába]]. Rövidesen a törvényhatósági tanácsnak is a tagja lett.
Budapest déli választókerületében [[Nemzeti Egység Pártja|egységespárti]] listán jutott be a parlamentbe. 1931-ben az ő kezdeményezésére küldte ki a főváros a takarékossági bizottságot. Bukmékerek adócsalásait leplezte le, és feltárta az Imperiál olajpanama néven elhíresült ügyet.
1931-ben a fővárosi déli kerületben az [[Nemzeti Egység Pártja|egységespárt]] listájának ([[Usetty Béla|Usetty Bélát]] követő második helyén [[országgyűlési képviselő]]vé választották. A [[Gömbös-kormány]] idején kivált a kormánypártból és csatlakozott a legitimista [[Keresztény Gazdasági és Szociális Párt]]hoz. A legitimista mozgalmon belül szembe került [[Griger Miklós]]sal. Felemelte szavát a második zsidótörvény, az 1939. évi IV. tc. tárgyalása során is, ahol az ellenzék érvelését meg sem hallgatta a képviselők többsége. Az ellenzéki Payr Hugó március 13-án az "újfajta bolsevizmus" veszélyére figyelmeztetett, s a törvényjavaslat kapcsán felhívta felhívta a figyelmet a gazdasági rend alapelvei elleni támadásra: "Ne méltóztassanak azonban csodálkozni: ha az egyszerű emberek azt látják, hogy a nagyurak, a miniszterek és törvényhozók áttörik a magántulajdon elvét, és a törvények segélyével akarják elvenni egy népcsoport állását, vagyonát, munkája gyümölcsét, megélhetési lehetőségét, akkor természetes, hogy a nép egyszerűbb eszközökkel akarja majd megcsinálni ugyanezt." Bár Payr és mások szórványos ellenállása az antiszemitizmus kollektív pszichózisát nem tudták megtörni, hozzájárultak ahhoz, hogy nem volt tömeges deportálás egészen a német megszállásig. Az 1939. évi májusi választásokon Payr Hugó vereséget szenvedett. A politikától visszavonult; elnök lett egy [[részvénytársaság]]nál.
149 004

szerkesztés