„Peja” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
226. sor:
A [[7. század]] első évtizedeitől a birodalmi igazgatási szervezetek, a [[thema|themák]] létrehozásával megindult a Balkán-félsziget nyugati és déli területein a szlavinok sikeres [[asszimiláció (szociológia)|asszimilálása]] a bizánci kultúrába. A megkeresztelkedett, s göröggé lett szláv népességnek ismét püspökségeket alapítottak. – A Észak-Balkán középső területein az utolsó szláv csoportokként a [[szerbek]] telepedtek le. A Birodalom egyik legfontosabb, és kezdetben a legengedetlenebb alattvalói lettek. Először – Bizánc kérésére – Rómából küldött misszionáriusok térítették keresztény hitre őket. A császár megengedte nekik, hogy a Birodalom határain belül, de saját vezetőik irányítása alatt éljenek, fejedelmük legyen. A szerbek ugyancsak szerepet játszottak a területeiken élő szlavinok kulturális asszimilációjában, de ezt úgy tették, hogy saját szláv/szerb nyelvük átvételével juttatták őket a bizánci kultúrához. A déli görög(szlavin) és az északi szerb(szlavin) népcsoportnál a kulturális asszimilációs folyamat legjelentősebb tényezője, az újabb misszionárius munkával megerősített (ortodox) katolikus vallás (egyház) volt. Pentz városa a két, különböző asszimilációs jellemzőket mutató terület határvidékén volt.
===A
A
▲A bizánci birodalomtól [[Nemanja István szerb fejedelem|Stefan Nemanja]] szerb nagyfejedelem [[1180]] és [[1190]] közt elfoglalta a várost és környékét, ami a következő 200 évben szerb államalakulatok része volt. A szerb időszakban ‒ a források először [[1202]]-ben ‒ nevezték a várost Pećnek.
A város a szerb uralkodóktól számos kiváltságot, a nemesektől jelentős ajándékokat kapott. Gazdagok és változatosak voltak épületei. Mesterei finoman megmunkált tárgyakat készítettek (kovácsolt tárgyak, ruhák). A terület, a város határain túl is ismert volt [[sáfrány]] termeléséről.
[[1219]]-ben – [[keresztes háborúk|Konstantinápoly 1204-ben történt elfoglalása]] után – a [[Nikaia|Niceába]] menekült konstantinápolyi [[ökumenizmus|ökumenikus pátriárkával]] ([[konstantinápolyi pátriárkák listája|I. Manuel/Szaranténosz]]) [[Szent Száva|Szent Száva (Szabbasz)]], Stefan Nemanja fia,
Miután a Žiča kolostort a [[kunok]] két alkalommal is megtámadták és felgyújtották ([[1276]]; [[1292]]
[[1346]]. április 16-án [[IV. István Uroš szerb cár
A Patriarkátusi Kolostor az egyik legjelentősebb műemléke a szerbek történelmének. A [[13. század]]tól kezdve vonzotta azokat a fiatalokat, akik hittudomány kérdéseivel kívántak foglalkozni, de neves írókat és tehetséges művészeket is. Évszázadokig nemcsak egyik megóvó/tartó központja volt a szerb egyházi művészet emlékeinek, de olyan hely, ahol vigyázva őrizték, kifejezték a szerb ortodox kereszténység lelkiségét. ‒ A patriarkátusi székhely közelében sorra épültek jelentős ortodox kolostorok.<ref>''[http://www.kosovo.net/manastir.html Szerb ortodox kolostorok a Raska-Prizreni Egyházkerületben]'' ‒ szerb nyelvű ‒ Letöltés: 2015. március 29.</ref>
| |||