„Canticum Kamarakórus” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a forrás megjelölése, egyértelműsítés
a →‎Története: felesleges vessző törlése
2. sor:
 
== Története ==
Az együttes 1978 őszén alakult Szegeden. Alapítói, [[Freund Tamás]], [[Gyüdi Sándor]], [[Kós Péter]] és [[Németh Csaba (vegyész)|Németh Csaba]] [[Hódmezővásárhely]]en, az akkoriban még az egyetemi tanulmányok előtt kötelezően letöltendő sorkatonai szolgálat révén találkoztak össze, mint a József Attila Tudományegyetem (ma [[Szegedi Tudományegyetem]]) Természettudományi Karára (ma Természettudományi és Informatikai Kar) felvett, frissen érettségizett fiatalok. Már a katonaság idején alkalmilag együtt énekeltek, és tanulmányaik megkezdésekor együtt jelentkeztek a [[Szegedi Egyetemi Énekkar]]ba. Ennek a kórusnak a tagságából meghívott hat női énekessel kibővítették az együttest, amely először 1978. december 5-én lépett közönség elé. A [[Canticum]] nevet 1980-ban vették fel. A spontán együtténekléstől a koncertezésig tartó – igen rövid idő alatt végbement – fejlődés során az együttes szakmai vezetőjévé [[Gyüdi Sándor]] vált, aki akkoriban – a másik három alapítóhoz hasonlóan – nem zenei pályára készült, matematika-fizika szakos egyetemista volt. Az évtizedek során a Canticum 10–16 fős vegyes kamarakórusként (6–10 nő és 4–6 férfi) működött, de mindvégig megtartotta az alapításnak megfelelő férfi kvartett formációt is; ilyen felállásban volt az 1983-as [[Ki mit tud?]] országos televíziós vetélkedő egyik győztese.
A Canticum újszerűségét az jelentette, hogy akkoriban [[Magyarország]]on nem léteztek néhány fős szólamokból álló énekegyüttesek, amelyek karvezető dirigálása nélkül, belső irányítással énekeltek. Az egy sorban álló énekesek a közönséggel közvetlen kapcsolatban voltak, az előadás hangulata friss és fiatalos volt. A műsor-összeállítás is eltért a magyar kórusok akkoriban szokásos repertoárjától: elsősorban angol madrigálokat és kortárs zenét (ezen belül sok ismeretlen, külföldi darabot) énekelt, továbbá úttörője volt a [[spirituálé]]k, a [[Dzsessz|jazz]] és könnyűzenei feldolgozások [[a cappella]] megszólaltatásának. A kilencvenes évektől a barokk zene előadásmódja Magyarországon is megújult, az oratorikus darabok megszólaltatásában a kamarakórusok irányába tolódott el. A Canticum ebben a műfajban rendszeresen volt partnere hazai és külföldi koncerteken a [[Salieri Kamarazenekar]]nak és a [[Musica Parlante Kamarazenekar]]nak.
 
A Canticum Kamarakórusban nem volt jellemző a tagok sűrű cserélődése, ezért az együttes tagjainak a tanulmányok befejeztével – szakmai és családi elfoglaltságaik miatt – törvényszerűen egyre kevesebb energiájuk maradt az egyébként sok munkát igénylő, kamarazenei igényű próbálásra, így az együttes aktivitása a kilencvenes évek második felében egyre csökkent, a kamarakórus utolsó jelentős fellépésének a 2001-es [[bécs]]i és [[salzburg]]i önálló hangversenye tekinthető. A tagok egy része zenei pályára lépett (ének- és zenetanárok, hivatásos énekkari művészek, magánénekesek, karvezetők), a nem zenei területen működők közül többen ma a szegedi városi oratóriumkórus, a [[Vaszy Viktor Kórus]] tagjai.
 
== Országos minősítések ==