„1989 új világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

|width="100px"|{{Görögország }}||width="100px"| [[Misztrász|Misztra]] régészeti feltárásai || [[kép:Mistras 2.jpg|150px]] || Misztra, a [[Spárta|Spártától]] 6 kilométerre északnyugati irányban található hegyi erőd 1242-ben épült Villehardouin Vilmos frank herceg parancsára. Körülötte egy új város alakult ki, ami 1262-től 1348-ig a [[Bizánci Birodalom|bizánci]] katonai kormányzó székhelye, 1348 és 1460 között pedig a Moreai Despotátus fővárosa volt. Ez az időszak jelentette Miszta fénykorát, a 14. és a 15. század fordulóján a térségben [[Konstantinápoly]] után a második legfontosabb város lehetett. 1460-ban török fennhatóság alá került, ekkor kezdődött hanyatlása. A [[17. század]] végén egy rövid velencei uralom alatt újból felvirágzott, majd 1770-ben az [[Albánok|albán]] felkelés során súlyos károkat szenvedett és szinte teljesen elnéptelenedett. Misztra legfontosabb épülete az egész terület felett uralkodó vár volt. Ezenkívül a városban található a [[13. század]]ban épített, és a 15. században átalakított Metropolisz-[[székesegyház]], az 1296 előtt épült görög kereszt alaprajzú Hagii Teodori-templom, az 1310 és 1322 között emelt Aphendiko-templom, az 1350-ben alapított Hagia Szophia-templom, az 1428-ból származó Pantanassza-templom és a 14. század közepére datált Peribletosz-kolostor. ||Kulturáliskulturális

|{{Görögország }} || [[Olümpia|Olümpia régészeti feltárásai]] || [[kép:Olympia, Greece9.jpg|150px]] ||Olümpia területe már a történelem előtti időkben lakott volt. Az i. e. 2. évezred végétől [[Pelopsz (mitológia)|Pelopsznak]], [[Tantalosz (Zeusz fia)|Tantalosz]] fiának kultikus helyévé vált, később az i. e. 10. században itt alakult ki a [[Zeusz]]-kultusz központi helyszíne. A Zeusz tiszteletére rendezett játékokat i. e. 776 óta tartják nyilván, ekkor készült a legkorábbi ismert lista a győztesekről. A kiterjedt romterület, az ókori Görögország egyik legfontosabb szentélye magába foglalja a két legjelentősebb templom, az i. e. 470 körül épült Zeusz-templom és a korábbi, i. e. 6. századi [[Héra]]-templom romjait. A templomokon és több más városállam áldozati ajándékait őrző kincsesházakon kívül számos sportlétesítmény is volt, ezek közé tartozik a terület északi részén épült tornacsarnok, valamint a tágas előcsarnokkal rendelkező stadion, amit az i. e. 4. században áthelyeztek és elkülönítettek a kultikus épületektől. A sportolók a Palaisztrában edzettek, ennek az i. e. 3. századból származó épületnek jellegzetessége a félmagasságtól felfelé bordázott oszlopok. Az olümpiai szentélyben számos műtárgyat őriztek, ezek legnagyobb része azóta elpusztult. Az első tervszerű [[Régészet|ásatásokra]] 1875-ben került sor, amit azóta több másik is követett. || Kulturáliskulturális

|{{India }} || [[Száncsi buddhista műemlékei]] || [[kép:Sanchi Stupa from Eastern gate, Madhya Pradesh.jpg|150px]] ||Az 1818-ban felfedezett Száncsi [[Madhja Prades]] államban Bhopaltól 40 km-re, egy síkságra tekintő domb tetején fekszik. Felfedezésének idején a település már hatszáz éve lakatlan volt. India egykori [[Buddhizmus|buddhista]] vallási központjának építését [[Asóka]] uralkodása alatt kezdték meg az [[i. e. 3. század]]ban, és a [[12. század]] közepéig megőrizte befolyását. A műemlékek csoportja körülbelül ötven többé-kevésbé romos épületből áll, jelentős részük az [[i. e. 2. század|i. e. 2.]] és az [[i. e. 1. század]]ból származik. Legfontosabb közülük a homokkőből épült Nagy Sztúpa, amelyet a hagyomány szerint [[Gautama Sziddhártha|Buddha]] [[Ereklye|ereklyéi]] számára építettek az i. e. 3. században. Félgömb alakú kupolája 36 méter átmérőjű, magassága 12 méter. A sztúpát egy kerítés zárja körül, amelynek négy gazdagon díszített, az i. e. 1. században emelt kapuja a négy égtáj felé néz. A kapukon realisztikusan ábrázolták Buddha életének eseményeit. A romterületen ezen kívül két másik sztúpa, monolit oszlopok, templomok, paloták és kolostorok romjai láthatók. A 17. számú kolostort az [[5. század]]ban építették, a 18. számú kolostort a [[6. század]]ban, a 45. számú kolostort pedig a [[10. század|10.]] vagy a [[11. század]]ban emelték. A romterületen 1881-ben kezdődtek az első restaurálási munkálatok, ezt 1912 és 1919 között egy átfogó helyreállítási program követte. || Kulturáliskulturális

|{{Mali }} ||[[Bandiagara]] szirtjei (A [[dogonok]] földje) || [[kép:TeliVillage4.JPG|150px]] ||Bandiagara 150 kilométer szélességű [[fennsík]]ja, a [[Dogonok|dogon]] kultúra egyik központja 1969 óta védett terület. A világörökségi helyszínhez tartoznak még a fennsík alatti síkságon épült dogon falvak, valamint a szongó közösség épületei. A dogonok a [[15. század|15.]] vagy a [[16. század]]ban érkeztek a területre, jelenlétükről számos építészeti emlék tanúskodik, köztük lapos tetejű kunyhók, magtárak, találkozóhelyek és sziklába vájt temetők. A dogonok szoros kapcsolatban állnak a természettel, világszemléletük szerint a mindenség minden eleme szimbolikus kapcsolatok révén szorosan összetartozik. A leglátványosabb falvaik a meredek sziklákon helyezkednek el négyszögletes [[vályog]]kunyhókkal és magtárakkal, amelyek kúp alakú tetejét több, egymásra halmozott rétegből alakítják ki. Kultúrájukban központi helyet foglal el az álarcok készítése, melyeket különleges ünnepek és szertartások alatt vesznek fel. A térségben az [[Afrika]] száraz területeire jellemző akácfélék nőnek, valamint az afrikai [[mahagóni]]. Az állatok közül megtalálható többek között a szirti borz, a sivatagi róka, az afrikai tarajos sül, a sakál, a vörös vércse, a nektármadár és a jákó papagáj. || Vegyesvegyes

|{{Mauritánia }} || [[Banc d'Arguin Nemzeti Park]] || [[kép:PNBA 43.JPG|150px]] ||A Banc d'Arguin Nemzeti Park Mauritánia [[Atlanti-óceán]]nal határos, [[sivatag]]os pontján található és egyedülálló átmeneti zónát alkot a nagy fajgazdagságú tenger és a sivatagi táj között. A szigetekből és parti területekből álló parkot 1978-ban alapították, és a [[Szahara]] homokjából kialakult dűnék, part menti medencék, iszapos lapályok, valamint mangrovemocsarak alkotják. Területe több. Mint tizenkétezer négyzetkilométer. A 180 kilométer hosszú partszakaszt főleg tengeri madarak látogatják, ezen kívül szibériai és észak-európai madarak fontos pihenőhelye is. A becslések szerint évi 7 millió költöző madár vonul át a park fölött, és mintegy 100 faj itt is költ. A parti vizek vegetációja, a [[hínár]] és több [[alga]]faj kiváló élőhelyet biztosít a halaknak, ezért ezért a madárállomány is hatalmas. A legfontosabb itt előforduló madárfajok a flamingó, a pelikán, [[kócsag]]ok, [[kanalas gém]]ek, [[Kárókatonafélék|kormoránok]], a [[rózsás gödény]], [[Csérfélék|csérek]], cankók, parti lillék, és szalonkák. ||Természetitermészeti

|{{Portugália }} || [[Alcobaça-kolostor]] || [[kép:Alcobaça Monastery - 20 (6954366916).jpg|150px]] || A [[Lisszabon]]tól körülbelül 100 km-re északra található Alcobaça-kolostort a [[mórok]] felett aratott győzelem tiszteletére kezdték el építeni 1153-ban. Később Portugália 18 [[Ciszterciek|cisztercita]] kolostora közül a legbefolyásosabb lett. Az épületegyüttes ( a templom, a kolostor, a kerengő, a káptalani terem, a kollégium, a refektórium, a szerzetesek közös terme és a fogadószoba) a [[Gótika|gótikus]] cisztercita építészet egyik legszebb alkotása. A [[13. század]]ra az apátság befolyása már az egész [[Ibériai-félsziget]]en érezhető volt, 1269-től a kolostorban egy [[teológia]]i főiskola is működött. A templomra a szigorú dísztelen gótikus formák jellemzőek. A [[Hajó (építészet)|háromhajós]] épülethez később kilenc [[Kápolna|kápolnát]] csatoltak. A kolostor szoros kapcsolatban állt a portugál uralkodóházzal, ezért a [[14. század]] közepén a templomban állították fel [[I. Péter portugál király|I. Péter]] és [[Inês de Castro]] fehér [[márvány]]ból faragott egymással szemben álló szarkofágjait. Az épületegyüttest az évszázadok során többször átépítették és kibővítették, az átépítések közül a legfeltűnőbb a templom homlokzata, ami [[18. század]] első feléből való. Kóruskörüljáróját díszesen megmunkált szobrok, oszlopok és oszlopfők díszítik. A kolostorban 999, a szabályzat szerint mindig ezernél eggyel kevesebb szerzetes élt egészen az ország [[Franciaország|francia]] megszállásáig, amikor a rendet feloszlatták. ||Kulturáliskulturális

|{{ Zambia}}, {{Zimbabwe}} || [[Viktória-vízesés]] || [[kép:Victoriafälle.jpg|150px]] || A [[Zambia]] és [[Zimbabwe]] határán lezúduló vízesést [[David Livingstone]] [[Skócia|skót]] tudós és hittérítő nevezte el Viktória-vízesésnek az akkor uralkodó [[Viktória brit királynő|Viktória]] királynőről. A vízesés védett területen fekszik, a Mosi-oa-Tunya Nemzeti Park közvetlenül kapcsolódik a zambiai Dambwa Erdőrezervátumhoz. A környék 1934 óta áll védelem alatt, a nemzeti parkot 1972-ben hozták létre. Februárban és márciusban a [[Zambézi]] folyó tetőzésekor a vízesés szélessége eléri a két kilométert és ezzel a világ legnagyobb vízfüggönyét alkotja. Ilyenkor a sziklák öt részre osztják. Novemberben alacsony vízállás idején hozama 500 millió liter/percről az ötvened részére csökken, ekkor a folyó több ágra válik szét és ezek egymástól független kisebb vízeséseket hoznak létre. Permetzónájában folyóparti esőerdők alakultak ki számos fafajtával és egynyári növénnyel. A Nemzeti Park [[Elefántfélék|elefántcsordáknak]] ad otthont, ezen kívül [[kafferbivaly]]ok, [[gnú]]k, [[Zebra|zebrák]], [[Szavannai varacskosdisznó|varacskos disznók]] [[zsiráf]]ok és folyami disznók is megtalálhatók. A zuhatagok előtti folyószakaszban vízilovak élnek. A térségben összesen 30 emlős-, 65 hüllő- és 21 kétéltűfajt azonosítottak. A vízesés elválasztja egymástól a folyó felső és középső szakaszának halpopulációját, a zuhatag alatt 39 halfajt jegyeztek fel. ||Természetitermészeti