„Konstantin Päts” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: Hullámos ő – kalapos ű |
|||
39. sor:
==Fiatalkora==
Konstantin Päts 1874-ben született. Apja észt, anyja észt-orosz származású volt, akinek kedvéért apja áttért az [[Ortodox kereszténység|ortodox]] hitre, s gyermekeiket is ebben a hitben nevelték. Egyetemi végzettséget a [[Turku]]i Egyetemen szerzett. Ezután - mivel Észtország ekkor az [[Orosz Birodalom]] része volt - orosz katonai szolgálatot teljesített [[Pszkov]]ban.
==Politikai pályafutásának kezdetén==
Mint vidékről származó fiatal ügyvéd tevékenységét [[:en:Jaan Poska|Jaan Poska]] mellett kezdte el, aki később Taliin polgármestere, majd az Észt Autonóm Kormányzóság vezetője lett. Ekkor kezdődött el hosszas, évtizedeken át tartó viaskodása [[:en:Jaan Tõnisson|Jaan Tõnissonnal]], aki szintén az észt nemzeti tudat egyik meghatározója volt. 1901 októberében jelent meg Tallinnban a Päts által alapított Teataja (Tudósító) első száma, mely 1905-ben szűnt meg. A két politikus és újságíró között (Tönisson Postimees (Postás) címen jelentett meg újságot) között jelentős nézetkülönbségek álltak fenn, mely elsősorban a két politikus eltérő egyéniségéből fakad. Tõnisson a békés haladást, a nemzet békés építését hirdette kulturális és politikai téren egyaránt. Päts inkább gazdasági oldalról közelítette meg a nemzetté válás problémakörét. A Postimeesszel szemben a Teataja osztályharcos alapokon állt az észtek gazdasági érdekeit igyekezett képviselni. Tönisson a békés átmenetet híve volt, míg Päts minél gyorsabban, akár harc útján is el akarta érni az észt függetlenséget. 1905-ben Päts az [[1905-ös orosz forradalom]] mellé állt, míg Tõnisson és a Postimees fellépett az erőszakos cselekedetek ellen, és a forradalmat orosz belügynek igyekezett beállítani. Ekkor újságját betiltották, s őt magát halálra ítélték, ami miatt külföldre menekült Svájcba, majd 1906-ban Finnországban telepedett le. 1908-ban költözött a Szentpétervárhoz közeli, de akkor finn területen lévő [[Solnechnoye, Saint Petersburg|Ollila]]ba, ahol Peterburi Teataja (Szentpétervári közlöny) címen újságot alapított. 1916-ban tért vissza Észtországba, ahol katonatisztként szolgált, majd megválasztották az észt katonaság legfelsőbb bizottságának elnökévé.
Az [[1917-es októberi orosz forradalom]] zűrzavarai, valamint az 1918-ban megkötött [[Breszt-litovszki béke]] Észtország részére bizonyos szintű függetlenséget jelentett, s egy platformra hozta a politikai ellenfeleket. Később a forradalmi Oroszország vezetése felmondta ezt a békét, s a kommunisták a cári Oroszország örököseinek tekintve magukat, megindították csapataikat Észtország területe felé. Az észt csapatok ellenállását [[Johan Laidoner]] tábornok szervezte meg.
==A függetlenségtől Päts puccsáig==
| |||