„Asztalos (foglalkozás)” változatai közötti eltérés

Ehhez az idézethez, és a ma ismert [[szerszám]]ok kialakulásához meg kell jegyezni, hogy az említett faragószék vagy vonószék a mai gyalupad elődje lehetett, a vonókést (kézvonót, háncsolót) pedig [[Erdély]]ben ma is [[Gyalu (szerszám)|gyalunak]] hívják. A vésés – [[Kalapács (szerszám)|kalapács]] nélkül vagy annak segítségével –, a fúrás, később a [[fűrész]]elés és a [[kapa]]szerűen kialakított rövid fanyelű, ([[Kőzet|kő]], [[bronz]] majd [[vas]]) élű eszközökkel történő alakítások a faművesség legősibb megmunkálási módjaihoz tartoznak, de a kezdetleges gyalualakok is több ezer évvel időszámításunk előtt már ismertek voltak a [[Földközi-tenger]]i és a keleti kultúrákban.

Az asztalos szerszámai a már előzőleg említettek utódai, így pl. a ma ismert [[gyalupad]] a [[pad]]ékekkel és a padszolgával, a fejsze, balta, szekerce és bárdok sokféle típusai, az egyszeresen ívelt szalu vagy a két síkban ívelt éllapú teknővájó [[kapacs]], a szegkiemelő és a [[harapófogó]], valamint a különböző részfeladatoknak megfelelően kialakított gyalu-, fűrész- és furdancstípusok mellett a jelölő , mérő, [[ragasztó|enyvező]] és [[szorító]] eszközök.