„Lovagrend” változatai közötti eltérés

Az egyházi lovagrendek (latinul religio militaris) elsősorban nemesekből álló quasi szerzetes intézmény, mely szerzetesi jellege miatt különbözött a késő középkori, legtöbbször királyi kezdeményezésből született és udvarhoz kötött lovagi rendtől. Tagjai az evangéliumi tanácsokra tettek fogadalmat. Feladatuk betegápolás, zarándokok fegyveres védelme, és a kereszténység ellenségeivel szemben katonai beavatkozás. Egy lovagrend teljes jogú lovagokból, káplánokból, szolgáló testvérekből, nővérekből és testvérületi tagokból áll. A kommendatúrákba, baleárdokba és provinciákba szervezett lovagrend legfőbb vezetője a nagymester. A kereszténység határterületein (Palesztina, Szíria, Ibériai-félsziget, Keleti-tenger térsége) kiépített várrendszerük a gyors katonai beavatkozás lehetőségét is biztosította. A lovagrend őstípusa a [[Templomosok|Templomos Lovagrend]], ehhez hasonlóan szerveződött a [[Johanniták|Jeruzsálemi Szent János Lovagrend]], a [[Szent Sír Lovagrend|Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend]], a [[Német Lovagrend]], a [[Szent Lázár Lovagrend]], a magyar alapítású [[Szent István Lovagrend (stefaniták)]] és az 1979-ben alapított [[Militia Templi – Christi pauperum Militum Ordo|Templomos Lovagrend – Krisztus szegény Lovagjainak Rendje]]. A [[Keresztes háborúk|keresztes hadjáratok]] idején (11-12. sz.) a lovagrendek a szentföldi zarándokutak védelmére, az [[iszlám]] elleni harc céljából jöttek létre. Tagjai [[Szerzetesrend#Fogadalom|szerzetesi fogadalmat]] tettek. E lovagrendek elsősorban kórházi szolgálatot végeztek, és csak néha katonáskodtak. Az [[Ibériai-félsziget]]en 1150 után alakult lovagrendek (Évorai, [[Calatrava-rend|Calatravai]], [[Alcántara-rend|Alkantarai]], [[Santiago-rend|Santiago]], [[Montesa-rend|Montesa]], [[Szent György Rend (spanyol)|Szent György]], [[Avis-rend|Avis]] stb.) eleinte szorosan kapcsolódtak a monasztikus és kanonokrendekhez, de hamarosan széleskörű autonómiát nyertek. Tagjaik egyszínű köpenyt viseltek meghatározott színű kereszttel. Gazdagságuk heves bírálatokat váltott ki, főként amikor a lovagrendek elveszítették eredeti rendeltetésüket. Ennek lett végeredménye 1312-ben a templomosok föloszlatása. Míg a spanyol és portugál lovagrendek egyre inkább a király befolyása alá kerültek, addig a [[Német Lovagrend]] 1225-ben [[Poroszország (történeti)|Poroszországban]], a [[johanniták|Jeruzsálemi Szent János Lovagrend]] 1310-ben [[Rodosz (sziget)|Rhodoszon]], majd 1530-ban [[Málta]] szigetén önálló államot alkotott.<ref>[http://lexikon.katolikus.hu/L/lovagrend.html Magyar katolikus lexikon (Lovagrend)]</ref>