Kora ifjúságában [[talmud]]ot tanult, majd [[Nagytapolcsány]]ba került nagybátyjához, rabbioklevelét kora legelőkelőbb tudósaitól szerezte meg, nevezetesen nagy atyjától, a ''Semen Rokeach'' című mű szerzőjétől, nagybátyjától, a ''SaaróSááré ToróTorá'' című mű szerzőjétől és a híres [[prága]]i főrabbitól, [[Rappaport Salamon Judás]]tól. A világi tudományokban is kellő jártasságra tett szert. Első állása [[Wottiz]] község, ide 24 esztendős korában kerül, 12 évet tölt itt, majd négy évig [[Mestec]]be kerül, [[1856]]. pedig utolsó rabbi állomáshelyére, [[Leipnik]]ba, hol 21 évig működött. Itt éri [[1877]]. a budapesti Országos Rabbiképző Intézet meghívása. Az akkor megnyílt Rabbiképző meghívását elfogadván, ott a talmudi és a szertartástani tárgyakat adta elő. Egész működési ideje alatt az intézet tanárkarának elnöke volt. Kettős ünnepeltetésben volt itt része. 80. születésnapján, majd a 90-iken, mikor is tanítványai [[Héber nyelv|héber]]- és [[magyar nyelv]]ű ünnepi irattal tisztelték meg (Budapest, [[1905]]). A [[Magyarország|magyar]] zsidóság egyik legkiválóbb talmudikus tekintélyét tisztelték benne. Számos tudományos munkája a mozaikó-talmudikus joggal foglalkozik, legnagyobb munkája a zsidó institúciókról szól és három részből áll.
