Főmenü megnyitása

Módosítások

javítások
|honlap = http://www.hungaroton.hu/
}}
A magyar állam aaz [[Népköztársasági1951. Tanács]]június határozatával [[1951]]1-benjei kormányhatározatával alapította a '''Magyar Hanglemezgyártó Vállalat'''ot (MHV), amely a korábbi – előbb hazai, majd világcégek által tulajdonolt – magánkiadók helyébe lépett, hivatalosan jogelődjének a Tonalit Vállalat számított.
 
A kezdetekkor összesen tíz főt foglalkoztatott, két év múlva huszonnégyet. Stúdió céljára – [[Kodály Zoltán]] közbenjárása – a VII. kerület, Rottenbiller utca 47. szám alatti lakóház földszintjén lévő Odeon mozi nézőterét kapta meg a cég, s a mai napig ezt használja. Évtizedeken át csak felvételeket tudtak készíteni, mert saját gyártókapacitásuk nem volt. A lemezek préselését a Kábelgyár Rt. egy részlege végezte gőzgépekkel hajtott gyártósoron, itt csak mellékes tevékenységnek számított ez, folyamatosan késtek a szállítással vagy egyszerűen nyersanyag nem volt a gyártáshoz. Pl. 1952–54-ben az MHV {{szám|1570000}} (gramofon)lemezt rendelt a gyártól, de az csak {{szám|1172500}}-at tudott szállítani. A cseh(szlovák) Supraphon cég maga ajánlkozott lemezek bérgyártására, igy 1952-ben kb. {{szám|20000}}, 1955-ben már 221 821 magyar pluszlemez készült a „baráti országban”. Az ötvenes évek első felében egy-egy lemez példányszáma 900–2000 darab között mozgott.
A vállalatra „veszteségtermelő ágazatként” csak a cégnél [[Erdős Péter (menedzser)|Erdős Péter]], majd [[Wilpert Imre]] és [[Boros Lajos]] által felügyelt magyar pop- és rockzene maradt. Ettől próbáltak szabadulni némi belső piacosítás jegyében, a cégen belül önálló könnyűzenei márkák jöttek létre (Pepita, Bravó, Krém), amik csupán belföldön eladható, szinte kizárólag magyar nyelvű produkciókat tudtak piacra dobni. Csak a [[Neoton Família|Neoton együttessel]] volt esély a komolyzeneihez hasonló nemzetközi siker elérésére, amivel a Borsot jól értő Erdős nagy energiával foglalkozott.
 
Az [[1980-as évek]] végén a vállat anyagi helyzete megrendült. A liberalizált piacra nagy mennyiségben ömlöttek be az import lemezek, amik csökkentették a hazai kiadásúak eladását. Ehhez járult a dorogi üzemre felvett hitelek aktuálissá vált törlesztése. A rendszerváltás táján Bors legfőbb célja volt, hogy a popzenei kolonctól megszabadított vállalatot „bevigye” egy nagy nyugati cégcsoportba (az EMI-nál, ill. a Harmonia Mundinál volt erre a legnagyobb esély), ami a terjesztést és még nagyobb elismertetést segítette volna, de 1990-es puccsszerű, politikai indíttatású eltávolítása ebben meggátolta.
 
1990 után két kft.-vé alakították a vállalatot. A könnyűzenét 1992-től a Hungaroton Gong, a komoly- és népzenét meg az irodalmat 1993-tól a Hungaroton Classic adta ki. Az állam a Hungaroton Music Rt. létrehozásával „óvta meg” az archívumot. Ezt privatizálták 1995-ben, a vevő a Fotex-csoport volt. 1998-ban a két kiadói kft. összeolvadt Hungaroton Records Hanglemezkiadó Kft. elnevezéssel. Ez a márkanév megtartásával 2013. január 1-jén beolvadt a Fotexnet Kft.-be.
Privatizálták a céget, új vezetője előbb [[Ella István]] orgonaművész, majd [[Hollós Máté]] zeneszerző lett. A '90-es évek óta a kis márkáknál szokásos, ritkaságokra specializálódott műsorpolitika uralkodik, kiegészítve az „aranykor” egyes felvételeinek CD-formátumban való újra kiadásával. Az azóta indult magyar tehetségek már minél nagyobb nyugat-európai labelekhez szerződnek.
 
Privatizálták a céget, új vezetője előbb [[Ella István]] orgonaművész, majd [[Hollós Máté]] zeneszerző lett. A '90-es évek óta a kis márkáknál szokásos, ritkaságokra specializálódott műsorpolitika uralkodik, kiegészítve az „aranykor” egyes felvételeinek CD-formátumban való újra kiadásával. Az azóta indult magyar tehetségek már minél nagyobb nyugat-európai labelekhez szerződnek.
 
A 2013-as Fotexnetbe olvadás óta az értékesítés szinte kizárólag interneten történik, a ''Hungaroton Zeneáruház'' és az [[iTunes]] oldalain. Az aranykor felvételeinek egyre nagyobb része letölthető formában hozzáférhetővé válik. A CD-k forgalmazása visszaszorult, a saját mintabolt megszűnt.
 
[[2001]]-ben négy albumban, tizenhárom CD-n válogatás jelent meg az első ötven év komolyzenei felvételeiből ('''HCD 32074–77''', '''HCD 32088–90''', '''HCD 32091–93''', '''HCD 32096–98''').