Főmenü megnyitása

Módosítások

2 012 bájt hozzáadva ,  4 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
===Kezdetek (1988-1989)===
 
Miután [[Billy Sheehan]] [[1988]]-ban kilépett [[David Lee Roth]] bandájából, elkezdte szervezni saját zenekarát<ref>http://www.bigmusicgeek.com/Billy Sheehan1BillySheehan1.html</ref>. Beszervezte a szakmai berkekben már elismert volt [[Racer X]] gitáros [[Paul Gilbertet]], az Eric Martin Bandből az énekes [[Eric Martin]]t és [[Pat Torpey]] dobost. A banda felvette Walter "Herbie" Herbertet managernek, aki korábban olyan bandákat menedzselt, mint a [[Journey]], [[Europe (együttes)|Europe]] és [[Santana]]. Gyakorlatilag ahogy 1989-re kialakult a zenekar, már lemezszerződésük is lett az [[Atlantic Records]] lemezkiadónál.
 
===Áttörés, fénykor (1989-1997)===
 
1989-ben megjelent első lemezük, ami bár meglehetősen jó fogadtatásban részesült a "szakmán" belül, az amerikai közönség mégsem harapott igazán rá. Nem úgy Japán, ott óriási siker lett a lemez<ref>http://www.allmusic.com/artist/mr-big-mn0000600264/biography</ref>. A banda 1990-ben a [[Rush]]al közösen turnézott. Ugyan ebben az évben, a [[Charlie Sheen]] és [[Michael Biehn]] főszereplésével készült [[Elit kommandó (film)|Elit kommandó]] c. filmben betétdalként szerepelt a "Strike Like Lightning" és "Shadows" c. számok.
 
1991-ben megjelent második albumuk "Lean intio It" címmel. Ezzel a lemezzel sikerült áttörni az amerikai piacon is, köszönhetően a "To Be With You" és "Just Take My Heart" balladáknak, valamint a "Green-Tinted Sixties Mind" c. számnak. A "To Be With You" a [[Billboard Hot 100|Billboard lista]] első helyén, a "Just Take My Heart" pedig a tizenhatodik helyen nyitott. Az album borítóján egy a [[Montparnasse-i vasúti szerencsétlenség]]et ábrázoló kép látható.
 
1992-ben adták ki a [[San Francisco]]ban rögzített "Mr. Big Live" koncertfelvételt hanglemez, és koncertvideó formájában is<ref>http://www.discogs.com/Mr-Big-Live/release/1352725</ref>. Ezt követően három alkalommal az [[Aerosmith]] előtt léptek fel a [[London]]i [[Wembley Stadion]]ban.
 
1993-ban adták ki harmadik lemezüket, "Bump Ahead" címmel. A lemez bár zeneileg a "Lean into It" folytatásaként fogható fel, az USA-ban közel sem produkálta elődje sikereit. A lemezen hallható "Wild World" c. szám egy [[Cat Stevens]] feldolgozás. A dal a [[Billboard Hot 100]]as lista 27-ik helyét foglalta el megjelenésekkor<ref>http://www.allmusic.com/artist/mr-big-mn0000600264/awards</ref>.
 
1994-ben megjelent a "Japandemonium: Raw Like Sushi" koncertlemezük, majd 1996-ban a következő lemezük a "Hey Man". A lemezen található "Take Cover" c. szám két alkalommal volt a [[Mega Man]] rajzfilmsorozat végefőcim dala.
 
Bár az amerikai piacon nem sikerült megismételniük korábbi sikereiket, az ázsiai színtéren, különösen Japánban továbbra is nagy népszerűségnek örvendhetett a zenekar. Ebből kifolyólag számos koncertlemezük került rögzítésre a felkelő nap országában, a "Live at Budokan" például, eleve csak ott jelent meg. Mire azonban a felvétel kiadásra került, [[Paul Gilbert]] kilépett a zenekarból.
 
===Gilbert után, feloszlás (1997-2002)===
 
===Visszatérés és új lemez (2009–2013)===
 
===The Stories We Could Tell (2014–napjaink)===
 
 
* Richie Kotzen – Gitár, háttérvokál (1999–2002)
 
===Kisegítő zenészzenészek (koncerteken)===
* Matt Starr – Dob, háttérvokál (2014–present)
 
139

szerkesztés