„Mr. Big” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „{{Együttes infobox | együttes neve = Mr. Big | logó = | kép = MrBig-1992-Paris.jpg | képaláírás = A Mr. Big 1992-ben<br/>Ballról jobbra: Billy Sheehan, Paul G…” Címke: HTML-sortörés |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
20. sor:
===Kezdetek (1988-1989)===
Miután [[Billy Sheehan]] [[1988]]-ban kilépett [[David Lee Roth]] bandájából, elkezdte szervezni saját zenekarát<ref>http://www.bigmusicgeek.com/
===Áttörés, fénykor (1989-1997)===
1989-ben megjelent első lemezük, ami bár meglehetősen jó fogadtatásban részesült a "szakmán" belül, az amerikai közönség mégsem harapott igazán rá. Nem úgy Japán, ott óriási siker lett a lemez<ref>http://www.allmusic.com/artist/mr-big-mn0000600264/biography</ref>. A banda 1990-ben a [[Rush]]al közösen turnézott. Ugyan ebben az évben, a [[Charlie Sheen]] és [[Michael Biehn]] főszereplésével készült [[Elit kommandó (film)|Elit kommandó]] c. filmben betétdalként szerepelt a "Strike Like Lightning" és "Shadows" c. számok.
1991-ben megjelent második albumuk "Lean intio It" címmel. Ezzel a lemezzel sikerült áttörni az amerikai piacon is, köszönhetően a "To Be With You" és "Just Take My Heart" balladáknak, valamint a "Green-Tinted Sixties Mind" c. számnak. A "To Be With You" a [[Billboard Hot 100|Billboard lista]] első helyén, a "Just Take My Heart" pedig a tizenhatodik helyen nyitott. Az album borítóján egy a [[Montparnasse-i vasúti szerencsétlenség]]et ábrázoló kép látható.
1992-ben adták ki a [[San Francisco]]ban rögzített "Mr. Big Live" koncertfelvételt hanglemez, és koncertvideó formájában is<ref>http://www.discogs.com/Mr-Big-Live/release/1352725</ref>. Ezt követően három alkalommal az [[Aerosmith]] előtt léptek fel a [[London]]i [[Wembley Stadion]]ban.
1993-ban adták ki harmadik lemezüket, "Bump Ahead" címmel. A lemez bár zeneileg a "Lean into It" folytatásaként fogható fel, az USA-ban közel sem produkálta elődje sikereit. A lemezen hallható "Wild World" c. szám egy [[Cat Stevens]] feldolgozás. A dal a [[Billboard Hot 100]]as lista 27-ik helyét foglalta el megjelenésekkor<ref>http://www.allmusic.com/artist/mr-big-mn0000600264/awards</ref>.
1994-ben megjelent a "Japandemonium: Raw Like Sushi" koncertlemezük, majd 1996-ban a következő lemezük a "Hey Man". A lemezen található "Take Cover" c. szám két alkalommal volt a [[Mega Man]] rajzfilmsorozat végefőcim dala.
Bár az amerikai piacon nem sikerült megismételniük korábbi sikereiket, az ázsiai színtéren, különösen Japánban továbbra is nagy népszerűségnek örvendhetett a zenekar. Ebből kifolyólag számos koncertlemezük került rögzítésre a felkelő nap országában, a "Live at Budokan" például, eleve csak ott jelent meg. Mire azonban a felvétel kiadásra került, [[Paul Gilbert]] kilépett a zenekarból.
===Gilbert után, feloszlás (1997-2002)===
===Visszatérés és új lemez (2009–2013)===
===The Stories We Could Tell (2014–napjaink)===
41 ⟶ 55 sor:
* Richie Kotzen – Gitár, háttérvokál (1999–2002)
===Kisegítő
* Matt Starr – Dob, háttérvokál (2014–present)
| |||