„Rózsahegyi Kálmán” változatai közötti eltérés

Rózsahegyi a [[realista]] színjátszás egyik legjelentősebb képviselője volt, aki nem a szó művésze volt, hanem az egyszerű, természetes, közvetlen játéké volt. Skálája meglehetősen széles volt, szerepei a bohózattól az érzelmes humorig minden árnyalatot felöleltek.

[[Fájl:Rózsahegyi Kálmán villája a XII kerület Tartsay Vilmos utca 9 szám alatt.JPG|bélyegkép|balra|200px|Villája a [[Németvölgy]]ben, a XII. kerület Tartsay Vilmos utca 9. számsz. alatt]]

A békés megyei Endrődön született [[1873]]. [[október 6.|október 6-án]]. Édesapja, Rózsahegyi Ödön nyomdokaiba lépve ő is a világot jelentő deszkákat választotta, és diplomás színészként végzett a Színiakadémián. Színi pályáját a [[Dobó Sándor]] társulatánál kezdte [[1892]]-ben, majd [[Debrecen]]ben és [[Kolozsvár]]ott működött. [[1898]]-ban a [[Magyar Színház]]hoz szerződött, ahol operettszerepeket játszott. A századforduló évében került a [[Nemzeti Színház]]hoz, melyhez hűségesen kötődött, és amelyet az intézmény is viszonzott számára, amikor 1923-ban örökös tagjai sorába választotta. Egyéb fellépései és vendégszereplései során sem vált meg anyaszínházától, melynekqmelynek 1935-ös nyugdíjazásáig „rendes” tagja volt.

Rózsahegyi Kálmán neve és arca az [[1910-es évek|1910]]–[[1920-as évek|20-as években]] kabarészínészként is népszerű lett, melynekaminek köszönhetően a határon túlra is eljutott. [[1926]]-ban az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]]-ban vendégszerepelt, 1935 után pedig különböző magánszínházakban lépett fel.

[[William Shakespeare|Shakespeare]] [[Hamlet, dán királyfi|Hamletjének]] egyik sírásóját, a [[Lear király]] bolondját, [[A velencei kalmár]] [[Gobbó]]ját adta, [[Szigligeti Ede|Szigligeti]] [[Liliomfi (vígjáték)|Liliomfijának]] Szellemfije, [[Katona József (író)|Katona József]] [[Bánk bán (dráma)|Bánk bánjbánjának]]ának [[Tiborc]]a, [[Móricz Zsigmond]] Rokonokjának Berci bácsija volt. [[1932]]–[[1956|56]] között sok filmben aratott sikert. [[1942]]-ben megjelent ''Zörög a haraszt…'' című könyvében vidám vadásztörténeteit mesélte el.

A jellegzetes hanghordozású, mosolygós Kálmán bácsit tanítványai éppúgy szerették, mint a közönség. Szülővárosa sem feledte el, díszpolgárává választotta. Kitüntetései: Gyémánt diploma 1957-ben, [[Pro Arte-díj]] 1956-ban, [[Signum Laudis]] és [[Farkas–Ratkó-díj]] 1901-ben.

Rózsahegyi Kálmán, a [[Nemzeti Színház]] [[örökös tagja]], a Színi-iskola alapítója, [[Magyarország Kiváló Művésze díj|kiváló művész]] (1960). 1961. augusztus 27-én halt meg, [[Budapest]]en.