„Lovagregény” változatai közötti eltérés

Lovagi epika: a lovagi irodalomba tartozó epikus művek, melyek a korábbi hősénekek, epikus énekek hagyományait követik, de nem szóban terjedtek, hanem írásban rögzítették alkotásait. Kezdetben, a XI. - XII. században elterjedt műfaja az ''eposz'' volt. Cselekményének középpontjában a főhős, a lovag kalandjai, harci cselekedetei állnak. Az egyes történetek elbeszélései lazán kapcsolódnak egymáshoz, az eposznak nincs szigorú szerkezete. A lovag cselekedeteinek bemutatása tanító célzatú: az olvasó megtudhatja, hogy a keresztes hadjáratokban, a pogányok elleni harcokban részt vevő katonák helytállásukkal, vitézségükkel, becsületükkel, hősiességükkel kitűnő lovagokká válnak, dicsőség az osztályrészük, hírnevet szereznek maguknak. '''A főhős az eszményi lovag megtestesülése, egyszerre a legkiválóbb harcos, a leghívebb alattvaló, a legkeresztényibb keresztény, a legodaadóbb szerelmes.'''

Az eposzok témáikat az antik hagyományból ([[trójai háború]], [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] hadjáratai) és a nyugat-európai mondavilágból ([[Artúr király|Arthur király]] mondája) kölcsönzik. Nem szűkölködnek a misztikus és csodás, fantasztikus (mesei) motívumokban. Ezek az elemek, valamint a kedvelt, részben már ismert témák szerepeltetése, a látványos jelenetekben bővelkedő fordulatos cselekmény is hozzájárult a lovageposzok népszerűségéhez. Számos nyelvre fordították őket.

[[Anonymus]] ''[[Gesta Hungarorum]]''ának utalásai alapján feltételezhető, hogy magyar nyelvű fordítások is léteztek. A lovageposzok őrizték meg az európai epikus hagyomány, mondavilág egy részét, s történeteiket a későbbi századok folyamán többször feldolgozták.