„I. Milán szerb király” változatai közötti eltérés

}}

 

 

Unokatestvérét, Mihályt követte a trónon [[1868]]-ban. Uralkodása első éveiben régenssi tanács irányította az országot,amely [[1869]]-ben látszólag liberális alkotmányt fogadott el, egyben igyekezett szorosabbra fonni a kapcsolatot Ausztriával. A régenstanács rendkívül népszerűtlenné tette az uralkodót, de miután Milán [[1872]] [[augusztus]]ában maga vette kezébe az ország irányítását, még inkább ellene fordult a közhangulat. Ennek fő oka a fejedelem ledér élete volt (hűtlen volt feleségéhez, az orosz Natalja Petrovna Keskóhoz); nem azonosult alattvalói pánszláv érzelmeivel; és nem támogatta a török elnoymás ellen [[1875]]-ben fállazadt bosznia-hercegovinai felkelőket. Csak mikor már forrodalom volt várható Szerbiában, üzent hada a törököknek ([[1876]]. [[június 30.]]). A szerb csapatok hamarosan vereséget szenvedtek, és az ország helyzetét csak az mentette meg, hogy a [[Orosz–török háború (1877–78)|orosz–török háború]]ban Oroszország lett a győztes. Így a [[berlini béke]] nemcsak növelte Szerbia területét, de egyben elismerte önnáló államnak is. Az engedmények eléréhez azonban a szerbeknek a béketárgyaláson az osztrákokra kellett támaszkodniuk, akik cserébe a szerb vasúthálózat és gazdaság Monarchiához való kapcsolását igényelték.