„I. Sándor szerb király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
65. sor:
'''I. Sándor Obrenović''' ({{ny-sr|Александар Обреновић}}), ([[1876]]. [[augusztus 14.]], [[Belgrád]] – [[1903]]. [[június 11.]], [[Belgrád]]) szerb király [[1889]]-től a haláláig.
[[I. Milán szerb király]] egyetlen gyermekeként született, és édesapja lemondása után, [[1889]]-ben úgyszólván gyermekként lépett a trónra. Régenstanácsot neveztek ki mellé, melyet Sándor [[1893]]. [[április 13.|április 13-án]] felolszlatott, és 17 évesen maga vette kezébe az ország irányítását. A trónraléptekor még kedvezően fogadott ifjú hamarosan maga ellen fordította témogatóinak nagy részét, ugyanis kizárta a kormányzásból az oroszbarát Radikális Pártot, és az [[1889]]-es liberális alkotmány helyett a törvényhozást korlátozó [[1869]]-es alaptörvényt elevenítette fel. Emellett gyakran cserélgette a minisztereit, és hazahívta, majd a hadsereg főparancsnokává nevezte ki emigrációban élő osztrákbarát édesapját. Miután a sajtó élesen kritikálta politikáját és önkényuralmi módszereit, Sándor édesapja győzködésére korlátozta az egyesülési- és sajtószabadságot. A Milán elleni [[1899]]-es sikertelen merénylet további elnyomó intézkedésekhez vezetett.<ref name=uralkodok>Uralkodók és dinasztiák,
Sándor [[1900]]-ban veszítette el véglegesen a tekintélyét alattvalói előtt, amikor – figyelmen kívül hagyva édesapja és politikai tanácsadói ellenvetéseit – bejelentette, hogy feleségül veszi a nálánál tíz évvel idősebb Draga Mašínt, egy cseh mérnök özvegyét, aki korábban Milán udvarhölgye is volt. A döntés után tiltakozásul a szerb kormány testületileg lemondott. A botrány miatt [[1901]]-ben Sándor liberálisabb alkotmány bevezetésére kényszerült, és létrehozta a szenátust (a törvényhozás felsőházát).<ref name=uralkodok/>
| |||