„Luna–22” változatai közötti eltérés

[[1974]]. [[május 29.|május 29-én]] a [[Bajkonur]]i indítóbázisról, a négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy [[Proton hordozórakéta|Proton-K/D hordozórakétával]] (8K78K) állították [[Föld]] körüli parkolópályára. Felépítése, szerkezete megegyezett a [[Luna–19]] űrszondával. Műszerezettségét tekintve a korábbi holdszputnyikok továbbfejlesztett változata. Az orbitális egység pályája 88.56 perces, 51.54 fokos hajlásszögű, [[ellipszis (görbe)|elliptikus pálya]] adatai [[apszispont|perigeum]]a {{szám|187}} kilométer, az [[apszispont|apogeum]]a {{szám|226}} kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni [[kozmikus sebességek|szökési sebesség]]et. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. A repülési idő 4,3 nap volt. Hasznos tömege {{szám|4000}} kilogramm.

[[Június 2.|Június 2-án]] a fékezőrakéta segítségével Hold körüli páláyára állították. Hold körüli pályaadatai: keringési ideje 2 óra 10 perc, 20 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 219 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál {{szám|244}} kilométer). Élettartamát napelemei, kémiai akkumulátorai, valamint a rádióizotópos hőforrása, a nagy hajtóanyag-tartalék (pályakorrekciók segítése) tette megbízhatóvá. Feladatának teljesítés érdekében több alkalommal módosították pályméreteit.