„Magyar jakobinus mozgalom” változatai közötti eltérés

A per az [[Ürményi József (főispán)|Ürményi József]] személynök által vezetett Királyi Táblán folyt. A vádat [[Németh János (jogügyigazgató)|Németh János]] királyi jogügyigazgató képviselte. A vád felségsértés és hazaárulás volt. A védelmet [[Madách Sándor]], [[Szabó-Sáry Sámuel]], [[Horváth Jakab]], [[Tóthpápay Sámuel]] és [[Nagy Sándor (ügyvéd)| Nagy Sándor]] látták el. A magyar törvények szerint a felségsértésnek csak az uralkodó elleni tényleges támadás számított, az is csak beismerés vagy legalább két tanú vallomása esetén. A vád helyzetét nehezítette, hogy a káték lemásolását nem lehetett egykönnyen felségsértésnek minősíteni. Németh János jogügyigazgató Kazinczy szerint meg is fenyegette Szabó-Sári Sámuel ügyvédet, aki a megkérdőjelezte a felségsértés tényét: „Fejével játszik, ha továbbra is ilyen módon védelmezi a vádlottakat.”<ref> Kazinczy Ferenc: ''Fogságom naplója'', Magyar Helikon, Budapest (1976).</ref> Bár a fogva tartás körülményei rosszak voltak, a vádlottakat fizikai kényszernek nem tették ki. Inkább ígérgetésekkel vették rá őket, hogy beismerő vallomást tegyenek, és nevezzék meg a mozgalom többi tagját, vagy elhitették velük, hogy a többiek ellenük vallottak. Ez a módszer több esetben is meglepően hatékonynak bizonyult. A bűntelenség ígéretét a jogügyigazgató nem tartotta be. A Királyi Tábla felett álló felsőfokú joghatóság a [[Hétszemélyes Tábla]] volt melynek elnöki tisztét a [[nádor]]; [[Habsburg–Lotaringiai Sándor Lipót magyar nádor|Sándor Lipót főherceg]] töltötte be. Sándor Lipót az ügyet a letartóztatások megszervezésétől kezdve a legapróbb részletekig felügyelte. A Hétszemélyes Tábla több estben súlyosbította az elsőfokú ítéletet. Végül a király bizonyos esetekben kegyelmet gyakorolt.