„Bölöni Farkas Sándor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
34. sor:
1819 márciusában Döbrentei javasolta, hogy dolgozza át [[jambus]]okba a ''Don Carlos''-fordítást, melyet több más fordítással együtt szándékozott megjelentetni.{{jegyzet*|[[Jakab Elek (történész)|Jakab Elek]] 1870-es monográfiája, illetve [[Szinnyei József (bibliográfus)|Szinnyei]] alapján elterjedt, hogy a fordítás Döbrentei kérésére készült, de ezt cáfolja Bölöninek 1817. április 22-én Kazinczyhoz írott levele, ahol már elkészültnek jelzi.}} Ezt az ajánlatát decemberben, [[Trattner János Tamás|Trattnerrel]] való egyeztetését követően megismételte azzal, hogy helyette a ''Stuart Mária'' című drámát is választhatja, és a kiadótól 100 aranyat fog kapni tíz ívért. Végül sem ezek a fordítások, sem [[Madame de Staël]] 1821-ben lefordított ''Corinne''-ja nem jelentek meg nyomtatásban; Trattner 1825. február 25-án Döbrentei közvetítésével értesítette Bölönit erről.{{jegyzet*|Trattner közben 1823-ban kiadta Bölöni tanítványának, [[Kissolymosi Simó Károly]]nak a Werther-fordítását.}}{{refhely|Jakab 1870|: 266. o.; |Simon-Szabó 2011|: 216. és 235. o.}}
1821-ben ismét megpróbálkozott Bécsben, ezúttal a katonai bíróságra próbált gyakornokként bejutni, ennek érdekében [[Pest (történelmi település)|Pesten]] jogi vizsgát tett [[Vuchetich Mátyás]]nál, de nem járt sikerrel. Megpróbálkozott azzal is, hogy Pesten szerezzen nevelői állást, de ez a terve sem vált be, így kénytelen volt hazatérni.{{refhely|Jancsó 1966|: 258. o}} 1821. július 24-én Bölönit az erdélyi kormányszéknél napidíjas írnokká nevezték ki; ezzel szerény, de biztos megélhetéshez jutott. 1822-ben javaslatot tett egy kolozsvári „dolgozó-ház” megalapítására. 1825. június 1-jén ötödik fizetési osztályú írnokká nevezték ki, ami évi 250 forintos jövedelmet jelentett. 1825. július 1-jén hét hivatalnoktársával megalapította a [[Kolozsvári Gondoskodó Társaság|Gondoskodó Társaság]] nevű önsegélyező egyletet, vagyis a legelső{{refhely|Operding 1934|: 81. o.}} magyar takarékpénztárat. 1828-ban hozzáfogott Erdély történetének megírásához, de ebből csak 63 oldallal készült el. Ugyanebben az évben egy barátjával közösen átvenni szándékoztak a ''[[Közhasznú Jegyzések]]'' kiadását [[Pethe Ferenc]]től, de erre nem került sor. Azt is tervezte, hogy utazást tesz az Orosz Birodalomba, a magyarral rokon népek felkutatására. 1829. január 28-án levélben javasolta gróf [[Lázár László (kancellár)|Lázár László]]nak, [[Erdélyi Udvari Kancellária|Erdély kancellárjának]] egy erdélyi múzeum létrehozását, de pártfogók híján az elgondolás visszhang nélkül halt el. 1829 tavaszán Bánffy József meghívására [[Bonchida|Bonchidára]] utazott gyógyulni; itt ismerkedett meg élete nagy szerelmével, az általa „havas violá”-nak nevezett Polz Jozefinával,{{jegyzet*|Neve az egyes forrásokban különböző alakokban szerepel: Polz / Polc / Polcz, illetve Jozefa / Jozefina.}} aki német nevelőnőként dolgozott. 1830. február 2-án negyedik fizetési osztályba sorolták át, évi 300 forint fizetéssel, és ebben a státusban maradt nyolc éven át. A hivatali mellőztetés és közművelődési törekvéseinek kudarca gyakran felhősítették el kedélyállapotát.{{refhely|Jakab 1870|: 245–246. és 289–290. o.;|Szinnyei 1894|; |Jancsó 1942|: 407. és 416–418. o.;|Nyárády 1995|: 632. o.;|Imreh 1996|}}
1830 tavaszán útlevelet kért báró [[Jósika József]]től, a gubernium elnökétől, hogy egészsége helyreállítására [[Béldi Ferenc]] kíséretében Itáliába, Franciaországba és Angliába utazhasson;{{jegyzet*|Tervezett amerikai utazását nem említette a kérvényben; lásd Tardy 1986: 525–526. o.}} kérelméhez csatolta a Kolozsvár város főorvosa, [[Barra Imre]] által kiállított igazolást. Jósika pártfogásával sikerült megkapnia az utazáshoz az engedélyt, illetve másfél évi szabadságot, így 1830. november 3-án útnak indulhatott. [[Pest (történelmi település)|Pest]], [[Pozsony]], [[Bécs]], [[München]], [[Augsburg]], [[Stuttgart]], [[Karlsruhe]], [[Strasburg]] után 1830. december 2-án érkezett [[Párizs]]ba, ahol egészen 1831. március 23-áig időzött, és a város nevezetességeinek felkeresése mellett élénk figyelmet szentelt a politikai megmozdulásoknak is. [[Liège|Lüttich]] és [[Brüsszel]] után [[London]]ban, illetve Angliában és Skóciában több mint három hónapot töltött, majd július 27-én hajóra szállt Amerika felé, ahova szeptember 3-án érkezett meg. A [[liberalizmus|liberális eszmék]] iránt rajongó Bölöni az új világ jogintézményeit lelkesedéssel tanulmányozta, csupán a [[rabszolgaság]] gyakorlatán ütközött meg. Európába 1831. december 14-én ért vissza, Bécsbe 1832. január 15-én, és valamikor ezután Kolozsvárra is megérkezett. Amíg úton volt, Polz Jozefina – akivel utazása előtt összekaptak – eljegyezte magát az amerikai Joseph Swainnel, és 1832 májusában jegyesével Amerikába utazott.{{refhely|Jakab 1870|: 291–295. és 324. o.; |Jancsó 1942|: 421–434. o.; |Sőtér 1964|: III. 576. o.;|Mikó 1970|: 332. o.; |Tardy 1986|: 524–527. o.}} Röviddel hazaérkezése után, 1833. április 6-án báró [[Miske József]], erdélyi kancellár [[Ferenc magyar király]] megbízásából tájékoztatást kért a zavarkeltéssel és zendülési hajlandósággal vádolt utazóról Jósika Jánostól, ő azonban elhárította róla a gyanút „szorgalmas és rendes egyénként” jellemezve Bölöni Farkast, aki „mindenkor nyugodtan és kifogástalanul viselkedik.”{{refhely|Tardos 1986|: 527–528. o.}}
| |||