„Auer Lipót” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TéJo (vitalap | szerkesztései) |
TéJo (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
21. sor:
'''Auer Lipót''', ''Leopold von Auer'' ([[Veszprém]], [[1845]]. [[június 7.]] – [[Loschwitz]] (ma [[Drezda]] része), [[1930]]. [[július 15.]]) világhírű magyar [[Magyar hegedűművészek listája|hegedűművész]], zenepedagógus, [[karmester]] és [[zeneszerző]]. A világ zenei életének meghatározó alakja, zenei témájú könyvek szerzője, hegedűiskoláját ma is használják. Több zeneművet dedikáltak számára, például [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] és [[Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov|Glazunov]] is neki ajánlotta hegedűversenyét. Néhány saját szerzemény és számos átirat mellett gyakorlatilag az összes nagy hegedűversenyhez írt [[Kadencia|kadenciát]].
Első zenetanára szülővárosában Liedl Lipót volt, majd 1853 és 1856 között [[Budapest]]en [[Ridley-Kohne Dávid]] tanította. [[Bécs]]ben [[Jakob Dont]] és [[Georg Hellmesberger]] képezte tovább
Kiemelkedő mind művészi
== Élete ==
56. sor:
1904-ben [[Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov|Glazunov]] neki dedikálta [[Hegedűverseny (Glazunov)|hegedűversenyét]]. 1906-ban tartotta utolsó budapesti koncertjét, majd 1907-ben vissza is vonult mint szólista. Lemondott a cári balett szólóhegedűsi posztjáról és vonósnégyese éléről. Negyven éves oktatói munkájáért [[II. Miklós orosz cár|II. Miklós cártól]] megkapta a Szent Szaniszló-rend nagykeresztet a csillaggal, az Orosz Zenei Társaság pedig Auer-ösztöndíjat alapított.{{refhely|Gyökerek|46:00}}{{refhely|Rakos 1981|63. o.}}
Az [[1905-ös orosz forradalom|1905-ös forradalom]] idején Németországban és Angliában turnézott, így az otthoni eseményekről csak a sajtóból és levelekből értesült. A forradalom a konzervatóriumot sem kerülte el, de Auer nem foglalt állást a kérdésben. Abban viszont igen, hogy később követelte az események miatt kicsapott hallgatók és [[Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov|Rimszkij-Korszakov]] visszavételét az intézménybe. Európai tartózkodásai alatt is tanított, kurzusokat szervezett Londonban és Loschwitzban. Auert valósággal elözönlötték a tanítványok, s a népes „kolónia” folyamatosan követte a mestert, sokan még Pétervárra is utána mentek, amikor az [[első világháború]] kitörése után hazatért (páran a szüleikkel együtt). [[
A század elején az Auer-iskola világszerte elismert lett, Elman, Zimbalist és [[Jasha Heifetz|Heifetz]] után Eddy Brown mutatkozott be, majd sorra jöttek a következők: Tosha Seidel, Michel Piastro, Max Rosen és mások. 1915-től – egyik norvég tanítványa javaslatára – [[Oslo|Kristianiában]] töltötte a nyarakat, természetesen tanítványaival. Koncertezett is, szonátaesteket adott, fellépett tanítványaival is. Egyik hangversenyüket [[VII. Haakon norvég király]] és [[Matild norvég királyné|Matild királyné]] is meghallgatta.{{refhely|Rakos 1981|64–65. o.}}
111. sor:
* Richard Burgin
* Samuel Dushkin
* [[Mischa Elman]]
* Jacobo Ficher
* Thelma Given
* Cecilia Hansen
*
* Abram Jampolszkij
{{Oszlop-3}}
|