„Quintus Septimius Florens Tertullianus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
62. sor:
Összefoglaló jellegű, eretnekellenes munka a ''De praescriptione haereticorum'' (Pergátló kifogás).<ref name=katlex/><ref>A címet igen nehéz megfelelőképpen magyarra fordítani. A praescriptio a római jog szótárából vett kifejezés, mely rendeletet, parancsot, megszabást, korlátozást, kikötést jelent. A praescriptio olyan törvényes előírás, melyre hivatkozhatott a panaszos, a vádat eleve elutasítva, megakadályozva így a per létrejöttét. (Katolikus lexikon)</ref> Az írás középpontjában az a kérdés áll, ki hivatkozhat egyáltalán a Szentírásra, ki tudja hitelesen értelmezni a Szentírást.<ref name=katlex/> Tulajdonképpen [[Szent Iréneusz]] ''Eretnekségek ellen'' című nagy művének folytatása, azzal a különbséggel, hogy Iréneusz nem akarta kivenni az eretnekek kezéből a Szentírást, Tertullianus viszont egyenesen megtiltja, hogy a Szentírásra hivatkozzanak.<ref name=katlex/> Jellemző, hogy a szerző nem hisz abban, hogy az eretnekekkel eredményesen lehet vitatkozni.<ref name=katlex/> Gondolatmenetének gerince két lényeges megállapítás: Krisztus az evangéliumhirdetést az [[apostol]]okra bízta, az apostolok pedig azokra az egyházakra, melyeket ők maguk alapítottak.<ref name=katlex/> Az eretnekeknek tehát nincs hivatkozási alapjuk az egyházi tekintéllyel szemben, mert későbbiek az apostoloknál, és az apostoli alapítású egyházaknál.<ref name=katlex/>
== Tanító írásai ==
Nagy mennyiségű tanító írás is maradt Tertullianus után. A [[210]] és [[213]] között megírt ''De anima'' (A lélekről) című munkája a lélek eredetével, természetével foglalkozik.<ref name=katlex/> Sorba veszi benne a lélek eredetére vonatkozó filozófiai tanokat, cáfolja az eretnek nézeteket.<ref name=katlex/> A Markion ellen írt műve után ez a második legterjedelmesebb írása.<ref name=katlex/> Ugyanezekben az években keletkezett a ''De resurrectione'' (A feltámadásról) c. műve.<ref name=katlex/>
Rövid munkákat is írt a gyakorlati keresztény életre útmutatásul: a ''De paenitentia'' (A bűnbánatról)-ban megkülönbözteti a keresztség előtti és utáni bűnbánatot, egyben tanította, hogy a keresztség után elkövetett súlyos bűnre csak egyszer van bocsánat.<ref name=katlex/> A ''De oratione'' (Az imádságról)-ban először útmutatást ad a [[katekumen]]eknek, majd áttér a [[Miatyánk]] részletes magyarázatára.<ref name=katlex/>
A ''De baptismo'' (A keresztségről) az első olyan értekezés a keresztény teológia történetében, melynek témája a [[keresztség]] szentsége.<ref name=katlex/> Tertullianus kifejti a keresztség szükségességét, hatásait, és állást foglal az eretnekek által kiszolgáltatott keresztséggel kapcsolatban, melyet érvénytelennek tart.<ref name=katlex/> Ugyanakkor helytelenítette a [[gyermekkeresztség]]et is, mert az volt a véleménye, hogy a keresztség felvétele tudatos állásfoglalást jelent, feltételezi a bűnbánatot, a cselekedetekért vállalt felelősséget, a jó és rossz, a bűn és erény közötti különbségtétel képességét.<ref name=katlex/>
Bebörtönzött testvérei vigasztalására és megerősítésére írta 197, v. 202-03: az Ad martyres (A vértanúkhoz) c. intelmét. - Szívesen foglalkozott erkölcsi kérdésekkel is. Kategorikusan tiltotta a ker-eknek a cirkuszok, színházak látogatását De spectaculis (A látványosságokról) és a De idololatria (A bálványimádásról) c. írásában. Utóbbiban nemcsak a szoros értelemben vett bálványimádást támadja, de mindazt, ami vele összefügg: a művészetet, kézművességet egyaránt. - Több írásban is szóvá tette a női fényűzést, pl. De cultu feminarum (Az asszonyi cicomáról). A De virginibus velandis (A szüzek fátyláról) c. írásában kifejti, hogy a ker. nőknek nemcsak a kultikus közösségben, de a közéletben is kötelező a fátyol viselése. - A koszorúról (De corona) c. írását 211: tette közzé arról, hogy ker-eknek lehetetlen a római hadseregben szolgálni, ui. megkövetelik tőlük az áldozatbemutatást a császár géniusza előtt, ami hitükkel összeegyeztethetetlen. A keresztény írók közül ~ az első, akinél ez a kérdés tudatossá vált. - Erkölcsi kérdésekben nemcsak a pogányokat támadta, de a kat-okat is bírálta néhány ponton. De monogamia (Az egyszeri házasságról) c. írásában 217 k. éles vitát kezdett az újraházasodó özvegy férfiak és nők ellen. - De fuga in persecutione (A menekülésről az üldözés idején) c. munkájában megengedhetetlennek tartotta a ker-ek menekülését üldözések idején, mert az ellenkezik Isten akaratával. -
== Művei magyarul ==
| |||