„Quintus Septimius Florens Tertullianus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
76. sor:
A ''De corona'' (A koszorúról) című írását [[211]]-ben tette közzé – először a keresztény írók közül – arról, hogy keresztényeknek lehetetlen a római hadseregben szolgálni, ugyanis megkövetelik tőlük az áldozatbemutatást a császár géniusza előtt, ami hitükkel összeegyeztethetetlen.<ref name=katlex/> A [[217]] körül keletkezett ''De monogamia'' (Az egyszeri házasságról) című írásában éles vitát kezdett az újraházasodó özvegy férfiak és nők ellen.<ref name=katlex/> A ''De fuga in persecutione'' (A menekülésről az üldözés idején) című művében megengedhetetlennek tartotta a ker-ek menekülését üldözések idején, mert az ellenkezik Isten akaratával.<ref name=katlex/>
=== A montanista írásai ===
Tertullianus írásaihoz tartozik néhány montanita szellemiségű mű is. A ''De jejunio adversus psychicos'' (A böjtről) című írása a montanista böjti fegyelem apológiája, egyébként fontos forrásmunka a böjti szokások kialakulásának történetéhez.<ref name=katlex/> Montanista korszakára jellemző, hogy elvitatta a bűnbocsátó hatalmat a hierarchiától, s azt tanította, hogy az oldó-kötő hatalmat a ''„lelki emberek”'' (homines spirituales) osztálya gyakorolja az egyházban. A „lelki embereket” apostoloknak, prófétáknak nevezte a ''De pudititia'' (A tisztaságról) című művében.<ref name=katlex/> Itt egy meg nem határozható személyt – akit „főpapnak, a püspökök püspökének” nevez – azért támadott, mert még a házasságtörőket is feloldozta.<ref name=katlex/> Az írásban kemény kritikával illette [[Hermasz]] Pásztor című művét, amelynek szellemét túl lazának ítélte.<ref name=katlex/> Ugyancsak támadta a népszerűvé vált „Jó Pásztor” ábrázolásokat, mert ez a „jó pásztor” szerinte a bűnök pártfogója, nem véletlenül díszítették képével a lakomai serlegeket.<ref name=katlex/>
[[213]]–[[217]] között keletkezett késői, ám jelentős munkája az ''Adversus Praxean'' (Praxeas ellen).<ref name=katlex/> Praxeasz – aki támadta a montanistákat Rómában, és a [[szabellianizmus]] tanait hirdette – vétkeit Tertullianus így foglalja össze: ''„elűzte a Paraklétoszt és keresztre feszítette az Atyát”'', amivel ellenfele „[[patripasszionizmus]]ára” célzott.<ref name=katlex/> A latin teológiai irodalomban itt tűntek fel először olyan szakkifejezések, mint a ''háromság'' (''trinitas'', a görög triasz fordításaként) és a ''substantia'' (a görög ''hüposztaszisz'' szó tükörfordítása).<ref name=katlex/> Tertullianus a [[Szentháromság]]ról szólva messze felülmúlja nyugati kortársait pontosság és világosság tekintetében.<ref name=katlex/> Tanítása szerint az Atya, a Fiú, és a Szentlélek három személy ugyan, de egy valóság.<ref name=katlex/> Ezt úgy fejezte: az Atya, a Fiú, és a Szentlélek egy valami, de nem egy valaki, azaz az egy istenség hármassága.<ref name=katlex/> Krisztus személyével kapcsolatos megállapításai is rendkívül éleslátásról tanúskodnak: beszélt már a Krisztusban levő két természet sajátságairól, tanította, hogy a két természet nem keveredik, hanem összekapcsolódik Krisztusban, az „Isten és ember Jézusban”.<ref name=katlex/> Jézus csodái istenségét, szenvedése pedig emberségét bizonyítják.<ref name=katlex/> A [[Salamon ódái|Salamoni ódák]] és a [[Jakab-ősevangélium]] után elsőként hirdette, hogy [[Szűz Mária|Mária]] szűz volt a szülésben és a szülés után is.<ref name=katlex/> Az emberi lélek eredetéről a [[traducianizmus]]t vallotta: a gyermekek lelküket is szüleiktől kapják.<ref name=katlex/> Ezt a nézetét azzal támasztotta alá, hogy a gyermekek bizonyos hajlamokat örökölnek szüleiktől, ezeknek a hajlamoknak a gyökere pedig a lélekben van.<ref name=katlex/> Az [[áteredő bűn]]re vonatkozó katolikus tanítás fejlődése szempontjából fontos Tertullianus felfogása az eredeti bűnről, melyet ''vitium originis''nek nevezett.<ref name=katlex/> Tertullainus szerint a rossz a Sátán műve, a „rossz mérge” azonban Ádám bűne által hatolt be az emberi természetbe.<ref name=katlex/> Véleménye, hogy a rossz Ádám bűne következtében „valamiképpen természetes” lett, de nem vált az ember természetévé – és nem tanította, hogy az emberi természet teljesen megromlott volna a bűn következtében.<ref name=katlex/>
== Művei magyarul ==
| |||