„Tenocstitlan” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →A hódítás után: kép |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor:
Ahogy a város nőtt, kikotorták a sekély vizű tó iszapját, megnövelték az eredeti szigetet, és újabbakat is építettek. Az iszapból termékeny, kisebb úszó szigeteket alkottak (az úgynevezett ''chinampá''kat) zöldségtermelés és egzotikus virágok növesztése céljából. Ezt a hortikulturális tradíciót a lakosság a mai napig követi a [[Mexikóváros]] közelében fekvő [[Xochimilco]] nevű városkában.
Tenocstitlan [[Velence (Olaszország)|Velencéhez]] hasonlóan szigetekből és csatornákból állt; a várost a szárazfölddel magas töltésen épített út kötötte össze. Amikor [[1519]] novemberében a spanyolok Tenocstitlanba érkeztek, [[Hernán Cortés]] és katonái úgy vélték, a világ egyik legnagyobb városával állnak szemben; szerintük egyedül [[Párizs]], [[Velence (Olaszország)|Velence]] és [[Konstantinápoly]] múlta csak felül az aztékok fővárosát (bár [[Kairó]], [[Bagdad]] és [[Peking]] jóval nagyobb városok voltak az általuk említetteknél). A lakosságot 200 000 főre becsülték. Ezt a számot az akadémiai felmérések egyike 212 500-re emelte a 13,5 négyzetkilométernyi területen, bár voltak, akik 350 000 főnyi lakosságról is beszéltek.<ref>Smith (2005), p. 411</ref>
A spanyolokat lenyűgözte az aztékok gazdagsága és pompája, városuk tisztasága. Az ivóvizet hegyi forrásokból, terrakotta<ref>Cortés, H.</ref> csöveken át vezették a szigetre; az utakat söpörték, a szemetet uszályokon szállították el. A lakosság legtöbb tagja naponta kétszer fürdött; a legenda szerint Moctezuma négyszer.
|