„Tenocstitlan” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
Ahogy a város nőtt, kikotorták a sekély vizű tó iszapját, megnövelték az eredeti szigetet, és újabbakat is építettek. Az iszapból termékeny, kisebb úszó szigeteket alkottak (az úgynevezett ''chinampá''kat) zöldségtermelés és egzotikus virágok növesztése céljából. Ezt a hortikulturális tradíciót a lakosság a mai napig követi a [[Mexikóváros]] közelében fekvő [[Xochimilco]] nevű városkában.
 
Tenocstitlan [[Velence (Olaszország)|Velencéhez]] hasonlóan szigetekből és csatornákból állt; a várost a szárazfölddel magas töltésen épített út kötötte össze. Amikor [[1519]] novemberében a spanyolok Tenocstitlanba érkeztek, [[Hernán Cortés]] és katonái úgy vélték, a világ egyik legnagyobb városával állnak szemben; szerintük egyedül [[Párizs]], [[Velence (Olaszország)|Velence]] és [[Konstantinápoly]] múlta csak felül az aztékok fővárosát (bár [[Kairó]], [[Bagdad]] és [[Peking]] jóval nagyobb városok voltak az általuk említetteknél). A lakosságot 200&nbsp;000 főre becsülték. Ezt a számot az akadémiai felmérések egyike 212&nbsp;500-re emelte a 13,5 négyzetkilométernyi területen, bár voltak, akik 350&nbsp;000 főnyi lakosságról is beszéltek.<ref>Smith (2005), p. 411</ref>
 
A spanyolokat lenyűgözte az aztékok gazdagsága és pompája, városuk tisztasága. Az ivóvizet hegyi forrásokból, terrakotta<ref>Cortés, H.</ref> csöveken át vezették a szigetre; az utakat söpörték, a szemetet uszályokon szállították el. A lakosság legtöbb tagja naponta kétszer fürdött; a legenda szerint Moctezuma négyszer.