A '''brokkoli''' ''(Brassica oleracea convar. botrytis var. italica)'' a [[vadkáposzta]] ''(Brassica oleracea)'' egy termesztett változata. Közeli rokona a [[karfiol]] és a [[fejes káposzta]]. A brokkoli sok [[vitamin]]t tartalmaz, leginkább [[béta-karotin]]t (pro-A), [[folsav]]at (B<sub>9</sub>) és [[aszkorbinsav]]at (C), de jelentős a [[tiamin]] (B<sub>1</sub>), [[riboflavin]] (B<sub>2</sub>), [[niacin]] (B<sub>3</sub>), [[kalcium]], és [[vas]]tartalma is. Fontos szerepe van a rákmegelőző étrendben.
A brokkolit már a rómaiak is gyógynövényként ismerték és termesztették, ezért Brassicának nevezték, ezt a nevet vette át az olasz nyelv is. Már az idősebb Caius [[Caius Plinius Caecilius|Plinius]] Secundus megemlékezik egy hasonló növényről. Ez nagyon hasonlított a ma is ismert brokkolihoz. Ez is bizonyítja, hogy Itália területén termesztették és fogyasztották ezt a zöldséget, a római korban. A brokkoli neve megemlítésre került [[Apicius]]<ref>Apicius, aki i.e. 25-ben született, gazdag arisztokrata családban, bejáratos volt a császári udvarba. Szakácskönyve, a ''De re conquinaria'' (A konyhaművészetről), ''Cato De agri cultura'' (A mezőgazdaságról) című könyveiben leírja a régi rómaiak élet- és étkezési szokásait, s körülbelül ötszáz étel receptjét tartalmazza.</ref> szakácskönyvében is. Majd az [[1560-as évek]]ben találunk rá utalást Franciaországban. Ebben az időben Angliában még teljesen ismeretlen, mint termesztett növény. A [[19. század]]ban az olasz bevándorlók vitték be Amerikába, de a növény csak az [[1920-as évek]]ben vált igen népszerűvé. [[Magyarország]]on, bár már régóta ismert zöldségnövény, nagyobb mértékben csak az utóbbi 20 évben terjedt el, a brokkolit immár sokféleképpen használják a háztartásokban. Kuktafazékban készítve megóvhatjuk a benne lévő vitaminokat, és mélyhűtésre is alkalmas. Nem csak rózsája, hanem szára is ehető.
