„Szerkesztő:TéJo/próbalap” változatai közötti eltérés

Elman hamarosan Auer kedvenc tanítványa lett, és a tanár elhatározta, hogy a fiút gyorsan bemutatja egy fontos koncerten. A [[Szentpétervár]]on akkoriban komoly sikert arató [[Vecsey Ferenc]]cel kapcsolatban Auer megjegyezte, hogy az ő tanítványa jobb. Betegséget színlelve maga helyett Elmant küldte el a koncertjére, és eljátszatta vele [[Felix Mendelssohn-Bartholdy|Mendelssohn]] ''e-moll hegedűverseny''ét és [[Niccolò Paganini|Paganini]] ''Moto Perpetuó''ját. Olyan sikere volt, hogy a közönség hatszor tapsolta vissza.<ref name=Naxos>[http://www.naxos.com/person/Mischa_Elman/1598.htm Naxos – Mischa Elman]</ref> Ezt követően elintézte, hogy Elman [[Pavlovszk (Szentpétervár)|pavlovszki]] látogatása során játszhasson a híres Colonne Zenekarral, pedig köztudott volt, hogy annak vezetője, Édouard Colonne gyűlölte a csodagyerekeket. Auer ezért nem is mondta meg neki, hogy „csak” egy gyerekről van szó. Amikor azonban a híres karmester meglátta a színpad mögött várakozó fiút, dühösen visszautasította a közreműködést. Elman kénytelen volt zongorakísérettel játszani, a karmester és a zenekar pedig beült a hallgatóság közé. A hangverseny végén Colonne elnézést kért Elmantól, és felkérte, működjön közre az Orchestra Colonne négy hónappal későbbi [[párizs]]i koncertjén. Ezen a hangversenyen [[Felix Mendelssohn-Bartholdy|Mendelssohn]] ''e-moll hegedűverseny''ét játszotta el – hatalmas sikerrel.<ref name=Brook>{{cite book |author= Donald Brook |title= Violinists of Today |publisher= Rankin Brothers |year= 1950 |location= |id= |pages= 31–39| url= https://archive.org/stream/violinistsoftoda009124mbp/violinistsoftoda009124mbp_djvu.txt|accesdate=2015-07-06}}</ref>{33–34. o.}

Nemzetközi karrierje 1904-ben, [[berlin]]i koncertjével kezdődött.<ref name=Lexikon>''Magyar nagylexikon 7''. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998, 242. o.</ref> Ezt megelőzően még otthoni gazdag mecénások segítették, később Mecklenburg-Strelitz nagyhercegtől kapott egy remek [[Amati]] hegedűt. 1905. március 21-én mutatkozott be [[London]]ban, a Queen’s Hallban. [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] ''[[Hegedűverseny (Csajkovszkij)|Hegedűversenyét]]'' játszotta, és a közönség felállva ünnepelte, ráadások sorát kikövetelve. Utolsó ráadását éjjel közel fél tizenkettőkor kezdte el, bár a közönség továbbiakat is akart. ''„Ennek a fiatal hegedűművésznek, aki a kontinensen már tökéletes elismeréseket aratott, … első bemutatkozása Angliában … egy valóságos diadal”'' – írta a sajtó ''(The Strad)''. Európai turnéja során Londonban telepedett le. [[Oscar Hammerstein I|Oscar Hammerstein]] javaslatára 1908-ban [[New York]]ban is bemutatkozott a [[Carnegie Hall]]ban. Az Orosz Szimfonikus Zenekar közreműködésével egy kétórás programot teljesített, és elbűvölte az amerikai közönséget is. A [[Első világháború|világháború]] miatt továbbra is Londonban élt, bár [[II. Miklós orosz cár|II. Miklós cár]] felmentést adott számára a katonaság alól, és személyes levélben kérte, térjen haza. Elman azonban családjával együtt az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] telepedett le, majd 1923-ban megkapta az amerikai állampolgárságot is.<ref name=Brook/><ref name=Naxos/>