„Szerkesztő:TéJo/próbalap” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TéJo (vitalap | szerkesztései)
TéJo (vitalap | szerkesztései)
24. sor:
Mischa Elman a [[Kijev]] közelében fekvő kisvárosban, Talnojéban ([[Ukrajna]], [[Orosz Birodalom]]) született. Nagyapja [[klezmer]]zenét játszó [[hegedűs]] volt. A gyermek Mischa hegedűs tehetségére hamar fény derült, mert kis hegedűjén magától tanult meg számos dallamot. Ám tanár apja, aki maga is amatőr hegedűs volt, habozott, hogy fiát zenészi pályára adja, mivel a zenészek társadalmi megbecsültsége igen alacsony volt. Végül mégis elvitte [[Odessza|Odesszába]], ahol a Cári Zeneakadémián, Alekszandr Fidelmann-nál tanult. [[Pablo de Sarasate|Sarasate]] ajánlásával 11 éves korában felvételizett [[Auer Lipót]]nál, a Szentpétervári Konzervatóriumban. [[Henryk Wieniawski|Wieniawski]] ''2. hegedűverseny''ét és [[Niccolò Paganini|Paganini]] ''24 caprice''-ét játszotta, Auer el volt bűvölve. A konzervatóriumban való továbbtanulással kapcsolatban csak egy gond volt: [[Szentpétervár|Péterváron]] a zsidó szülők nem tartózkodhattak engedély nélkül (így járt később [[Jasha Heifetz|Heifetz]] is). Auer azonban kijárta az engedélyt apja számára.<ref name=Brook/><ref>{{cite video | people = Bárány László, Kovács Péter | year = | title = Gyökerek és ágak| url = http://auerfilm.com/| format = | medium = dokumentumfilm| publisher = Olive Art| location = | accessdate = 2015-05-25| time = 28:30}}</ref>
 
Elman hamarosan Auer kedvenc tanítványa lett, és a tanár elhatározta, hogy a fiút gyorsan bemutatja egy fontos koncerten. A [[Szentpétervár]]on akkoriban komoly sikert arató [[Vecsey Ferenc]]cel kapcsolatban Auer megjegyezte, hogy az ő tanítványa jobb. Betegséget színlelve maga helyett Elmant küldte el a koncertjére, és eljátszatta vele [[Felix Mendelssohn-Bartholdy|Mendelssohn]] ''e-moll hegedűverseny''ét és [[Niccolò Paganini|Paganini]] ''Moto Perpetuó''ját. Olyan sikere volt, hogy a közönség hatszor tapsolta vissza.<ref name=Naxos>[http://www.naxos.com/person/Mischa_Elman/1598.htm Naxos – Mischa Elman]</ref> Ezt követően elintézte, hogy Elman [[Pavlovszk (Szentpétervár)|pavlovszki]] látogatása során játszhasson a híres Colonne Zenekarral, pedig köztudott volt, hogy annak vezetője, Édouard Colonne gyűlölte a csodagyerekeket. Auer ezért nem is mondta meg neki, hogy „csak” egy gyerekről van szó. Amikor azonban a híres karmester meglátta a színpad mögött várakozó fiút, dühösen visszautasította a közreműködést. Elman kénytelen volt zongorakísérettel játszani, a karmester és a zenekar pedig beült a hallgatóság közé. A hangverseny végén Colonne elnézést kért Elmantól, és felkérte, működjön közre az Orchestra Colonne négy hónappal későbbi [[párizs]]i koncertjén. Ezen a hangversenyen [[Felix Mendelssohn-Bartholdy|Mendelssohn]] ''e-moll hegedűverseny''ét játszotta el – hatalmas sikerrel.<ref name=Brook>{{cite book |author= Donald Brook |title= Violinists of Today |publisher= Rankin Brothers |year= 1950 |location= |id= |pages= 31–39| url= https://archive.org/stream/violinistsoftoda009124mbp/violinistsoftoda009124mbp_djvu.txt|accesdate=2015-07-06}}</ref>{33–34. o.}
 
Nemzetközi karrierje 1904-ben, [[berlin]]i koncertjével kezdődött.<ref name=Lexikon>''Magyar nagylexikon 7''. Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998, 242. o.</ref> Ezt megelőzően még otthoni gazdag mecénások segítették, később Mecklenburg-Strelitz nagyhercegtől kapott egy remek [[Amati]] hegedűt. 1905. március 21-én mutatkozott be [[London]]ban, a Queen’s Hallban. [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] ''[[Hegedűverseny (Csajkovszkij)|Hegedűversenyét]]'' játszotta, és a közönség felállva ünnepelte, ráadások sorát kikövetelve. Utolsó ráadását éjjel közel fél tizenkettőkor kezdte el, bár a közönség továbbiakat is akart. ''„Ennek a fiatal hegedűművésznek, aki a kontinensen már tökéletes elismeréseket aratott, … első bemutatkozása Angliában … egy valóságos diadal”'' – írta a sajtó ''(The Strad)''. Európai turnéja során Londonban telepedett le. [[Oscar Hammerstein I|Oscar Hammerstein]] javaslatára 1908-ban [[New York]]ban is bemutatkozott a [[Carnegie Hall]]ban. Az Orosz Szimfonikus Zenekar közreműködésével egy kétórás programot teljesített, és elbűvölte az amerikai közönséget is. A [[Első világháború|világháború]] miatt továbbra is Londonban élt, bár [[II. Miklós orosz cár|II. Miklós cár]] felmentést adott számára a katonaság alól, és személyes levélben kérte, térjen haza. Elman azonban családjával együtt az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] telepedett le, majd 1923-ban megkapta az amerikai állampolgárságot is.<ref name=Brook/><ref name=Naxos/>
 
Amerikában Elman elismertsége fokozatosan nőtt, , majd 1923-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Két évvel később megnősült, felesége Helen Katten volt. Felesége esküvői ajándéka a híres Madame Recamier (vagy Molitor) [[Stradivarius]] volt.<ref name=Brook/>{37. o.}
 
== Hangfelvételei ==