A '''Kandzsúr''' ([[Tibeti írás|Tibeti]]: བཀའ་འགྱུར , [[Wylie-féle transzliteráció|Wylie]]: bka' 'gyur, fordításban: „Buddha kinyilatkoztatásának fordítása”) a történelmi [[Gautama Sziddhártha|Buddha]], illetve ''Sákjamuni''<ref>Buddha egyik neve, jelzi, hogy a nepáli [[Sákja-]] törzsből származik, egyúttal „muni”, azaz az a személy, aki messzire jutott a megvilágosodás útján.</ref> késői kinyilatkoztatásainak gyűjteménye, első és nagyobbik része a [[Tibeti buddhizmus|tibeti buddhista]] kánonnak a [[Tandzsúr]] („Lefordított tanítások”, vagy „Értekezések fordítása”) mellett. [[Tantra|Tantrákat]] és [[Szútra|szútrákat]] tartalmaz. A hagyomány szerint egyes fejezetei már a transzcendens Buddhától származnak. Mintegy 98-108 kötetből áll, kiadástól függően. A szövegeket a neves történész és tudós, [[Butön Rincsen Drup]] (1290-1364) rendszerezte és véglegesítette a 14. században. Nyomtatásban először [[Kína|Kínában]], [[Peking]]ben jelent meg 1411-ben. [[Tibet]]ben 1731-ben adták ki a 98 kötetes u.n. ''Narthang-féle'' változatot. Számos összeállítása létezett, amelyek közül a leginkább figyelemre méltók a Dergé-, Lhasa-, Narthang-, Choné-, Peking-, Urga-, Phudrak-féle kiadások. A Kandzsúr [[Szanszkrit nyelv|szanszkritból]] fordított tibeti, kínai, [[nepál]]i és egyéb szövegeket tartalmaz.
