„Szerkesztő:TéJo/próbalap” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
TéJo (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
TéJo (vitalap | szerkesztései) |
||
30. sor:
Amerikában Elman elismertsége fokozatosan nőtt, rengeteget hangversenyezett, sok hanglemezfelvételt készített. 1917-ben a [[boston]]i Phi Mu Alpha Sinfonia nevű zenei egyesület a tagjai közé választotta. 1923-ban megkapta az amerikai állampolgárságot, majd két évvel ezután, 1925. május 6-án megnősült. Felesége, az amerikai Helen Frances Katten (1899–1994) esküvői ajándéka a híres Madame Recamier (vagy Molitor) [[Stradivarius]] volt.{{refhely|Brook|37. o.}} A házaspárnak két gyermeke született: Nadia és Joseph.{{refhely|NNDB}}
A kamarazenélés iránt mindig is érdeklődött, de csak 1924-ben alakította meg vonósnégyesét. Az Elman kvartett – a tagok példás egyenjogúsága mellett – a zeneirodalom legkiválóbb előadásait produkálta. Elman ekkoriban vette meg [[Joachim József (hegedűművész)|Joachim]] Stradivariusát. Bár Elmant sokáig vádolták azzal, hogy előadásai során csak a nagy klasszikusoktól játszik, a kortárs zenét pedig hanyagolja, ennek ellenére felkérésére 1943-ban a cseh [[Bohuslav Martinů]] neki írta és dedikálta hegedűversenyét. A munka megkezdése előtt Martinů állítólag alaposan tanulmányozta Elman hegedűjátékának sajátosságait, és a művét e tapasztalatokra építve komponálta meg. A darab bemutatója 1944 januárjában a Carnegie Hallban volt, a Bostoni Szimfonikus Zenekart [[Szergej Alekszandrovics Kuszevickij|Serge Koussevitzky]] vezényelte. Az előadást, majd a rövidesen elkészült hanglemezfelvételt a kritikusok lelkesen fogadták. A versenyművet Elman a későbbiekben még többször is műsorára tűzte.{{refhely|Brook|37–38. o.}}{{refhely|fidelio}}
Az Elman New York-i otthonában rendezett zenei esteken a zenei élet kiválóságai jelentek meg és játszottak. Elman figyelmes és kiváló humorú házigazda volt, a zenét élénk és jó hangulatú beszélgetések színesítették. Szívesen hallgatott jazzt is, és egyáltalán nem aggasztotta a könnyebb zene terjedése.{{refhely|Brook|38–39. o.}}
| |||