Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
A '''vendkérdés''' a [[magyarországi szlovének|magyarországi szlovénok (vendek)]] körül kialakult teória, mely a [[magyarország]]i nemzetiség valóban szlovén, vagy éppen ellenkező származását fejtegeti. Az ügy tudományos jellegét teljesen elvesztette a [[trianoni békeszerződés]] óta, viszont szorosan összefügg a [[nacionalizmus]]sal, a szélsőséges revízióval, a [[sovinizmus]]sal és a [[sztálinizmus]]sal (jugoszláv-ellenes irányultságot tekintve). A legfelső magyar politikai körök – akik Trianon ügyét olykor az ellenzék elnémítására használták –, igyekeztek a békecsinálók és a nemzetiség előtt is igazolni, hogy nincs szó mégcsakmég csak szláv népről sem, ez alapján az összdélszláv eszméket hirdető [[Jugoszlávia|Jugoszláviának]] nincs joga a [[Muravidék]] birtoklására, ahol [[vend nyelv|vend (prekmurjei) nyelvet]] beszélő szlovénok élnek.
 
Legfőbb képviselője a ''vend nem szlovén'' elképzelésnek [[Mikola Sándor]] matematika-fizika tanár.
A [[18. század]] végétől kezdve a [[magyarországi szlovének]] papsága különféle tudományos jellegű értekezésekben, tanulmányokban kezdett foglalkozni a [[Muraszombat]], [[Alsólendva]] és [[Szentgotthárd]] vidékén élő vendekkel. Mivel a németek ''windisch''-nek nevezték a nemzetiséget (ebből származik a vend név) ez alapján vezették vissza a vendek őseit a vandálokig a névhasonlóság alapján. Köztük volt [[Kossics József]], akinek családja horvát eredetű. Vagy nyolc évvel Kossics születése előtt [[1780]] [[Rát Mátyás]] felvetette, hogy a vendeknek nem lehet közük a vandálokhoz, mert a nyelvük elég közel áll a [[horvát nyelv|horváthoz]]. Maga Kossics is leírja, hogy magukat a vendek ''slovenci'' névvel illetik.
 
A nyelvészet és a történettudomány ma is vitatkozik a kérdés felett, de ezek mellett politikai szándékokkal is számolni kell, amely a [[19. század|19.]]–[[20. század]]ban állandó befolyásolni akarta a tudományt és az embereket.
 
Kossics kortársa [[Bitnitz Lajos]] teszi azt a megállapítást, hogy semmi köze sem lehet a vendeknek a vandálokhoz. Ez a népcsoport ugyanúgy a szlovén nép részét képezi. Csakhamar a vend nem szlovén kérdés újabb elképzelést kapott később, amely a politikai eszközzé vált.
Hogy ne lett volna kapcsolatok a vendek és a szlovének között, annak ellenkezőjét a mostani kutatások is bizonyítják. Tulajdonképpen nem olyan méretű kapcsolataik voltak a Habsburg fennhatóság alatt élő szlovénokkal, hogy azzal például a szlovén irodalmi nyelvet is át lehessen venni. Jóllehet Muraszombaton át kereskedelmi útvonal haladt Stájerországba, de figyelembe kell venni, hogy a Vendvidék korlátozottan művelhető földje, s rossz táji adottságai okán nem számíthatott arra, hogy bármilyen szempontból komolyan kiaknázhatják, így a lakossága többségében szegény paraszt maradt, nem alakult ki erős polgárság, vagy nemesség. A Mura is nehezen járható vízi útvonal volt, ami tovább növelte az elszigeteltséget. Viszont Mura másik oldalán fekvő [[Prlekija]] tájjal nagyobb fokú kapcsolat lehetett, mivel a vend nyelv és Prlekija nyelvjárása rendkívül hasonló.
 
Az elméletet hangoztatók között viszonylag kevés a képzett kutató, sőt ezek többnyire nem is beszélnek egy szláv nyelvet sem, így akik más nem délszláv nyelvekkel akarják rokonítani a vendet, azok többnyire ismeretek hiányában képtelenek hasonlóságot kimutatni pl. a nyugati szláv nyelvek és a vend között. A bizonyítékaik is rendszerint nem elég meggyőző érvek, mert vagy elavultak (sokan például [[18. század|18.]]–[[19. század]]i forrásokat használnak, amikor még a modern nyelvészet nem is létezett), vagy hamisítottak (pl. Mikola Sándor elméletei). A kijelentéseiket is általában revízió-pártiság, szlovén-ellenesség, délszláv-ellenesség, jugoszláv-ellenesség, vagy nacionalizmus hatja át. Sokan kommunista-ellenesség (Tito-gyűlölet) elve miatt hangoztatják a vend-szlovén összeegyeztethetetlenséget, így a magyarországi szlovén önkormányzati vezetőket is titoistáknak kiáltják ki.
 
==A vend kérdés a politikai szolgálatában==
A [[19. század]]ban új eszmék terjedtek a szlávság körében, az ún. pánszlávizmus és illírizmus. Előbbi komoly nemzetközi konfliktussá terebélyesedett ki, hisz a szláv egység megteremtését a cári [[Oroszország]] saját feladatának tekintette. Ehhez azonban megint politikai kérdések, terület kiterjesztés, gazdasági pozíciók, stb. kapcsolódtak. Hasonlóan a pánszláv ügy volt az egyik ürügye a [[krími háború]]nak is.
 
Az íllirizmusillírizmus szerint minden délszláv nép, szlovénok, szerbek, macedónok, bosnyákok és horvátok mind az ókori [[illírek]]től erednek, éppen ezért meg kell teremteni az egységes nemzetet, melynek élén a horvátok állnának. A szlávokat uraló Habsburg és oszmán hatalmakat el kell távolítani és még azokat a délszlávokat is egyesíteni kell, akik az anyaterületen kívül estek.
 
Az [[1848]]-as forradalmak idején [[Magyarország]]on is felélénkült az illírizmus terjedésének veszélye. [[Vas vármegye|Vas-]] és [[Zala vármegye|Zala vármegyékben]] is az elöljáróság tartott attól, hogy az illíristák fellázítják a szlovénokat és a horvátokat, éppen ezért kemény intézkedésekkel hárították el az illírista agitátorok beszivárgását.
 
=== A Mikola Sándor-féle propaganda ===
[[Mikola Sándor]] matematika-fizika tanár kidolgozta, egy orosz nyelvész elképzelései nyomán a vend-kelta azonosságot, amelyet ''A vendség múltja és jelene'' c. brossúrábanbrosúrában ismertetett (az ókorban [[Európa]] nagy részén éltek venedi, veneti nevű népek, akiknek pontos származása ma sem tisztázott, s nevükre vezethető vissza a vend és windisch szavak). A vendek ezek szerint kelták, csak elszlávosodtak a [[7. század|7]]–[[8. század]]ban. Mikola a saját anyanyelvén kívül más szláv nyelvet nem beszélt és nyelvészettel sem foglalkozott. A legfőbb érve a vendek kelta mivolta mellett, hogy a vend nyelv használja az ü és ö hangok. A mai nyelvészeti ismeretek tekintetében Mikola és az orosz nyelvész állítása teljességgel tarthatatlan, mert a prlekijai nyelvjárásban és a venddel szintén rokon több stájer-szlovén tájszólásban jelen vannak ezek a hangok, sőt nyomokban a [[karintia]]i nyelvjárás és a réziai is használja. Forrása volt még [[Csaplovics János]] munkája ''Coraten und Wenden'' ''(Horvátok és vendek)'' című munkája ([[1829]]), amely egy önálló szláv nyelvet látott a vendben, s szerinte nem azonosítható semelyik délszláv néppel. Csaplovics a [[19. század]]ban élt, akkoriban a tudomány a magyarokat is a hunokkal azonosította, illetve a magyar nyelvet a német nyelvből származtatta az egyes átvett szavak nyomán. Mikola teljesen logikátlan alapon próbálja még a brossúrábanbrosúrában alátámasztani a vendek kelta származását: egyszerűen abból indul ki, hogy az embereknek vendeknek vallják magukat és ezzel egy csapásra rokoníthatóak lennének a veneti népekkel. Ami szintén aláássa ezt az állítást, hogy a veneti népek nem mindegyike volt kelta a tudomány mai álláspontja szerint, sőt nem álltak mind rokonságban egymással.
 
Az Amerikába kitelepült [[magyarországi szlovének|magyarországi szlovénok]] az amerikai liberális szellem jegyében elítélték a nacionalista jellegű [[Jugoszlávia|jugoszláv királyság]]ot és elhatárolódtak mind az államot támogató vendvidékiektől és a többi szlovéntól is. Ez önmagában nem lehet bizonyíték, de Mikolának ez is ürügye volt a vendek és a szlovénok közti nyelvi és származási ''„szakadék”'' szélesítésére. Erre már csak az is rácáfol, hogy a [[pennsylvania]]i szlovének ''Amerikanszki Szlovencov Glász'' néven lapot is vezettek vendül, amelyben szlovéneknek vallották magukat és nem vendnek, de maga a lap teljesen liberális, nacionalizmus-ellenes újság volt.
 
Mikola a szerint a ''slovenski'' elnevezés nem azonosítja még a vendeket a szlovénekkel. Ekkor is logikát nélkülöző érvelés mentén halad, arra hivatkozva, hogy az emberek anyanyelvükön ''slovenski'' titulust használnak, de mert magukat magyarul ''vend''-nek mondják, az pedig nem azonos a magyar nyelvű ''szlovén'' elnevezéssel, így a ''slovenski'' önmeghatározás sem lehet azonos a ''szlovén'' névvel. A lakosságnak csak töredéke vallotta magát vendnek, még a magyarul beszélők között is, Mikola ezzel szemben váltig állítja, hogy a Vendvidéken élők kivétel nélkül vendnek vallják magukat és mindannyian magyarul beszélnek. A korabeli feljegyzések szerint az [[1907]]-es színmagyar oktatást elrendelő törvényt követően is a fiatalabb generáció is kevésbé beszélte a magyar nyelvet, így nem vallhatták magukat vendeknek. A népszámlálási adatok a lakosság vendként tűntetiktüntetik fel, amely úgyszintén nem ad semmilyen tény, minek folytán az akkori hivatalos magyar nemzetiségi politika ezt a nemzetiséget vendnek nyilvánította és hivatalosan tagadta, hogy szlovén lenne.
 
Mikola sokszor egymásnak ellentmondó dolgokat is állított, mert noha vend nemzetről beszélt, de a vend nemzettudat létét is tagadta. Idővel megváltoztatta állításait és kijelentette, hogy a vendek a magyarokkal keveredtek, gyakorlatilag szláv magyarok, akiknek magyarosodniuk is kell. Ilyen és hasonló ellentmondásai közé tartozik ''A vendség múltja és jelene'' brossúrábanbrosúrában, hogy bár a vendek eredetét a [[7. század|7]]–[[8. század]]ra teszi, ámde mégis azon a véleményen van, hogy a késő középkorban telepítették be őket a Mura és Rába közi vidékre a Bánffy és Batthyány családok: egyszerre állít olyasmit, hogy ősi népcsoportról ír, amely a honfoglalás előtt jelen volt, és azt, hogy csak jóval a honfoglalás után, tudatos telepítés útján kerültek be. A magyarokkal való keveredést azzal igyekszik alátámasztani, hogy a magyarosítást megelőzően voltak más települések is a vidéken, amelyek magyar nevet viseltek, s nem változtatták meg azt utóbb, ilyen Hidegkút ([[Vashidegkút]]), vagy a már elpusztult Váralja, amelyek véleménye szerint önmagukban azt a tényt bizonyítják, hogy magyar lakosú falvak voltak. A magyar nevek nem bizonyíthatják ezt a tézist, mert utóbb feltárt feljegyzések szerint Hidegkút és Váralja is szlávoktól lakott települések voltak. Mikola szerint azonban a korabeli magyar krónikák nem jegyzik fel a szláv neveket, ezért nem minősülnek ezek szláv településeknek, azonban köztudott, hogy a krónikák ritkán foglalkoztak a nevek más nyelven történő feljegyzésével, illetve a külföldi krónikák is gyakorta magyar települések neveit nem a saját nevükön jegyezték, így nem állítható az, hogy akkor azok a települések így ne lennének magyar nemzetiségűek.
 
Mindezen fenntartásai mellett tehát görcsösen kardoskodott amellett, hogy a vendség Magyarországhoz kell, hogy tartozzék. Felterjesztette mindezeket a [[Egyesült Királyság|brit]] és [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] hatalmakhoz és ott is világosan kifejtette, hogy semmilyen tekintetben nincs köze az [[szlovén nyelv|irodalmi szlovénhoz]] a vendnek. Mikolát viszont nem vették komolyan, nem amiatt, mert az elméleteit helytelenítették, hanem mert a határrendezés már korábban el lett döntve.
Mikola a vend folklórt kizárólag a magyarból származtatja, a vend népdalokat és versikéket közönségből magyarból történt átiratnak titulálja, illetve az egész vend kultúrát a magyar egylényegűnek tartja. A népdalokat és verseket illetően alföldi és erdélyi párhuzamokat keres, holott [[19. század]]i gyűjtések és publikációk kimutatták, hogy a német és magyar átfedések mellett (ez utóbbiak sokkal inkább dunántúli, semmint kelet-magyarországi behatások) a vend folklór jelentős hányada önálló, más részére pedig éppúgy hatott a Murán inneni szlovén kultúra és a horvát kultúra is. Többek között [[Szijjártó István (lelkész)|Szijjártó István]] evangélikus lelkész a vend házassági szokásokról szóló ''Sztarisinsztvo i zvacsinsztvo'' c. [[1807]]-es könyve tartalmaz egy [[Štefan Modrinjak]] stájer-szlovén római katolikus pap és költőtől átvett verset is. Mind evangélikusok, mind katolikusok fordítottak le szlovén és horvát nyelvekből verseket, énekeket, amely kulturális életük szerves részévé vált aztán. Mikola viszont több ízben úgy próbálta aggitálni az evangélikus szlovénokat, hogy Szlovénia, mint katolikus ország korlátozni, illetőleg meg fogja tiltani vallásuk gyakorlatát, ami sohasem következett be.
 
Mikola másik tényként kezelt állítása, hogy a helyi lakosság nem szlovén, miszerint a jugoszláv vezetés döntésképtelen azt illetően Horvátország, avagy Szlovénia része legyen a Vendvidék. Mindez Mikola számára azt a tényt mutatta, hogy a délszlávok között is látták, a vendek velük nem azonosak. A valóság az, hogy Horvátország külön támasztott igényt azon okból kifolyólag a Vendvidékre, mert a vend nyelv egyértelműen hasonlít a kaj-horvátra, s a két nyelv beszélői mind a mai napig értik egymást, melyet Mikola természetesen tagadott. Ennek folytán a vend nyelvet horvát dialektusnak, azon belül kaj-horvát alnyelvjárásnak magyarázták egyes politikai és tudományos körök, de a szlovének heves tiltakozása és hitelesebb bizonyítékai révén a horvát törekvések nem értek célt. A vita nem volt hosszú életű és cseppet sem amiatt tört ki, mint azt Mikola állítja brossúrájábanbrosúrájában.
 
Mikola odáig elment, hogy belecsinálta a vend nyelvbe ''vendiski, vendszki'' kifejezéseket. Ezeket a Mikolával szimpatizáló szlovén egyének is magukénak vallották, később a revíziót óhajtó muravidéki magyarok is vendeknek vallották magukat.
69 449

szerkesztés