„Simone Inzaghi” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
forma |
|||
32. sor:
==Pályafutás==
A kis-Inzaghi 17 évesen, 1993-ban kezdte profi karrierjét a [[Piacenza]] csapatában, ahol az első két idényében egyszer sem jutott szóhoz, közben egyszer kölcsön is adták az akkor harmadik ligás Carpi csapatának 1994 novemberében. Az 1995-96-os bajnokságot a Novara csapatánál töltötte a [[Seria C2]]-ben, ahol 23 meccsen 4 gólt szerzett. A következő idényben a Lumezzane csapatát erősítette 23 meccsen 6 találatot szerezvén, majd egy idény ereéig visszatért a Piacenzahoz, ahol ismét nem kapott alkalmat a bizonyításra, ezért 1997 októberében kölcsönadták a Brescello csapatának, ahol 21 meccsen 10 gólt ért el a [[Seria C1]]-ben. Ez az eredmény jogosította fel arra, hogy az 1998-99-es idényben kezdőként kapjon szerepet a Piacenzaban, amit meg is hálált, hiszen 30 meccsen 15 találatot jegyzett a szezon végén. Erre a teljesítményre figyelt fel az épp a világ legjobb csapatát építő [[Sven Goran Eriksson]] és az ő [[Lazio]]ja. Ebben az időszakban [[Dino Zoff]] ténykedése alatt az olasz válogatottban is bemutatkozhatott. A következő 7 és fél idényben 118 bajnoki meccsen lépett pályára – többnyire csereként – melyeken 27 gólt szerzett a
Inzaghinak igazán az európai kupákban ment a szekér. A 99-00-es sorozatban 11 mérkőzésen 9-szer volt eredményes, volt olyan, hogy egy meccsen 4-szer is. Ez neki sikerült először a Bajnokok Ligája történetében, az Olimpique Marseilles ellen, pedig még 11-est is rontott. Azóta Shevcenko, Ruud és Prso is beállították a rekordot, de megdöntenie senkinek sem sikerült. A következő sorozatban 9 meccsen 3-szor volt eredményes. A 02-03-as UEFA-Kupa kiírásban 8 meccsen 4 találatot jegyez, a 03-04-es BL-ben pedig 5 meccsen 3-at és még 2004 őszén ismét az UEFA-Kupában sikerült neki 3 meccsen 1 találatot szereznie. Összesen tehát 42 meccsen 20 gólt jegyez nemzetközi porondon.
Érdekes eset volt, amikor nem sokkal [[Paolo Di Canio|Di Canio]] visszatérése után a Vezér szinte erőszakkal kényszeríttette őt, hogy az előre megbeszéltekkel ellentétben ne ő hanem a Szamuráj lője a büntetőt a Sampdoria elleni idegenbeli meccsen.
Simone-t egyéb iránt nagyon kedvelik a lazialek Rómában, de [[Delio Rossi]]nál csak utolsó a sorban [[Tommaso Rocchi|Rocchi]], [[Goran Pandev|Pandev]], Makinwa és [[Igli Tare|Tare]] mögött, (tény, hogy a sok apró sérülése is hátráltatta az évek során) annak ellenére is, hogy a tréner többször elmondta, hogy bízik a lesipuskás csatárban.
==Érdekesség==
|