„Csökmő” változatai közötti eltérés

A hajdani – több ezer holdra kiterjedő – nádasai a tatárjárás és a törökdúlás idején alkalmas búvóhelyet nyújtottak az itt élőknek és a környékbelieknek. {...} A község határában húzódik az Ördögárok. 1552-ben huszonnyolc portája, majd 1560-ban már református egyháza is volt. {...} A törökök kiűzése után is még két ízben, az 1693. és 1695. években tatárok pusztították el a környéket, 1704-ben pedig rácok dúltak a sárréti településekben. Az 1709-1711. években dühöngő járvány majdnem kiirtotta a lakosságot. Ebben az időben csakis a mocsaraktól védett helyeken találunk állandó lakosokra. Az 1715. évben megtartott összeírás befejező jelentésében „új ültetvény”-nek mondják az újratelepített községeket Csökmővel együtt.

A szájhagyomány szerint a község legrégibb épülete a községházával, illetve a mai polgármesteri hivatallal szemben lévő épület, mintegy négyszáz esztendős, és négy évszázadon át vagy iskola volt, vagy iskola is volt benne. A régi iratok szerint azonban a templom épülete a legrégibb, ami 1756-ban készült barokk épület. {...} 1891-ben kapta végleges, mai formáját. {...}

A török hódoltságmegszállás alatt elmenekült birtokosok utódai az 1700-as évek elején előkerültek, hogy ősi birtokaikat visszafoglalják. Ugyanakkor az egyház is megkezdte régi birtokainak visszavételét. Ez ügyben nagy perek voltak. Végül a váradi káptalan 1712-ben Szeghalom helyett Csökmőt kapta a királyi kincsártól. Békés megye kikerekítése már hosszabb ideje foglalkoztatta Bihar megyét. Annál is inkább, mert 1699-ben megtörtént Szeghalom, Torda, Károly és Balkány községeknek Békés megyéhez való csatolása. Bihar élénken tiltakozott az átcsatolások ellen. A két vármegye közötti területi vitának az vetett véget, hogy Szeghalom és Csökmő között a Kissárrét egyik megközelíthetetlen mocsara húzódott, amely azután a pereskedő megyék között természetes határt alkotott. Az 1732. évi megyei összeírás igazolja, hogy ekkor már Csökmőt teljes egészében a káptalan birtokolta. {...}

1850-ben 2084 fő lakosa volt, ezek közül 154 földesgazda, 133 zsellér, 63 cseléd és 19 mesterember. Közel húszezer hold területéből körülbelül négy és fél ezer volt a szántó. A többi rét és mocsár. Mindvégig jelentős állattenyésztése volt. Az 1860-as években a mocsár-lecsapolások és folyószabályozások döntő változásokat hoztak a csökmőiek életében, ettől kezdve vált fő foglalkozásukká a földművelés. A századfordulón a kézműves ipar is kialakult, majd a XX. században, főként a két világháború között virágzott. {...}

* A 2011-ben felújított XVIII-XIX18–19. századi Reformátusreformátus Templomtemplom. A közelben feltárt régészeti leletek: [[Árpád-kor]]i templomalapfal -maradványok, sírok, számos pénzérme és egy ritkaságnak számító arany karkötő.

* Csökmő Nagyközségnagyközség Önkormányzatánakönkormányzatának épülete és a hozzá kapcsolódó szoborpark.

* A 2005 óta működő Csökmőicsökmői Tájháztájház.

* A csökmői Faluház, Könyvtár és Alapfokú Művészeti Iskola számos szakkörnek, egyesületnek ad otthont. 1990 óta minden év augusztusában az intézmény szervezésében kerül megrendezésre a Sárkány-nap, mellyel egy XVIII18. századi eseménynek, a sárkányhúzásnak<ref>[http://www.tajhazcsokmo.eoldal.hu/cikkek/hirek/a-csokmoi-sarkanyhuzas-hiteles-tortenete.html *A csökmői sárkányhúzás hiteles története]<ref> állítanak emléket.