„Karaván” változatai közötti eltérés

Az ázsiai és észak-afrikai sivatagokban a karavánok leggyakrabban használt állata a teve volt, az ugyanis szinte mindent megeszik, napokig bírja víz nélkül, és alaposan meg lehet terhelni. Bizonyos területeken (mint a Kína és Mongólia közötti teakereskedelemben) kocsik elé is befogták őket, de másutt a terhet általában két egyenlő részre osztották, és a teve két oldalán rögzítették. Forróságban, hosszú úton egy teve kb. 160 kg súlyt vitt, hűvösebb időben, rövidebb úton vagy a vámkötelezettség elkerülése végett akár 450 kg teherrel is megrakhatták. Az utasok az állat két oldalára erősített kosarakban ültek.

A karavánok nagysága a szállítandó terhek jellegétől, a forgalomtól, az útvonal veszélyességétől és a rendelkezésre álló tevék számától függött. A legnagyobb ismert karavánokat különleges céllal indították, például a Kairóból és Damaszkuszból Mekkába tartó muszlim zarándokkaravánokat, amelyekben a tevék száma több mint 10 000 volt. A Szaharán át vezető, Taoudenniből Aïrba tartó sókaraván még a fénykora után, 1908-ban is 20 000 tevével indult útnak.

A tevék orrgyűrűjén át vezetett s a következő állat nyergéhez kötött kötelekkel akár 40 tevét is összefűzhettek. A nomád tevehajcsárok három vagy négy ilyen oszlopot hajtottak egymás mellett. Kínában azonban olykor az egész karaván egyetlen hosszú oszlopba fejlődve haladt.

A karavánok indításának idejét az időjárási visszonyokviszonyok, a rendelkezésre álló víz és legelő vagy (a muszlim karavánoknál) az határozta meg, hogy Dzú al-Hiddzsa havának 8. napjáig meg kellett érkezni Mekkába (például az orenburgi karaván az oroszországi hóolvadás után hagyta el Buharát, de a bászrai a késő őszi esőzések után indult útnak Aleppóból). A karaván átlagosan óránként 3–5 km-t tett meg napi – vagy nagy melegben éjszakai – 8–14 óra vonulás mellett.

Ha lehetséges volt, pihenőt tartottak egy-egy [[karavánszeráj]]ban, vagy a karavánok ellátására szakosodott telepeken, sivatagi víztároló kutaknál, településeken. (A [[karavánszeráj]] ([[perzsa nyelv|perzsa]] كاروانسرا) "otthon"-t vagy "menedék"-et jelent a karavánok számára.)

Az Európát és a Kelet- és Délkelet-Azsiát összekötő tengeri utak felfedezése egyes útvonalak (pl. a Kínából a Földközi-tengerhez vezető [[Nagy Selyemút]]) hanyatlásához vezetett, míg mások alternatívaként tovább éltek (például a Vörös-tenger menti [[tömjénuttömjénút|tömjénutak]]ak). Jó néhány karavánút még a XIX. században is virágzott, mígnem az országúti és vasutivasúti szállítás fejlődése, illetve a rabszolga-kereskedelem felszámolása ezeket is nagyobbrészt elsorvasztotta. Helyi karavánok azonban továbbra is közlekednek. Egyes muszlim zarándokkaravánok például azért indulnak, mert erényesebbnek tartják a keményebb, hagyományos úton-módon való zarándok-utazást. ''(EBH)''

==Forrás és irodalom==