„Iónok” változatai közötti eltérés

A görög ősmonda szerint ősük Ión, akinek utódai egy ideig [[Aigialeia]] népességét képezték, majd más, erősebb jövevények nyomására [[Attika|Attikában]] telepedtek meg, ahol az athéniek szívesen fogadták őket, mint szövetségeseket az egyre jobban elhatalmasodó dórok ellen. Az attikai dórok elleni küzdelemben nem találtak athéni részről kellő támaszt, így az Égei-tenger [[Kis-Ázsia]]i partjára költöztek és kiszorították [[Lüdia]] és [[Kária]] őslakóit. Ott gyökeret vertek, elfoglalták Szamoszt és Khioszt és megalapították 12 városból álló szövetségüket (a dodekapoliszt) a következő városokkal: [[Epheszosz]], [[Erüthrai]], [[Klazomenai]], [[Kolophón]], [[Lebedosz]], [[Milétosz]], [[Müusz]], [[Phókaia]], [[Priéné]], [[Szamosz]], [[Teósz]] és [[Khiosz]]. Volt közös szentélyük, a [[Paniónion]], Epheszosz közelében, Posszeidón[[Poszeidón]] templomában, ahol minden évben ünnep és tanácskozás alkalmából összejöttek.

A szomszéd birodalmak (Lüdia, [[Perzsa Birodalom|Perzsia]]) tisztelték ezt a belső szervezetet, sőt a perzsa uralom alatt fejlett ki aza iónok gyarmatpolitikája a Földközi-tenger mellékén. Akkor keletkezett csaknem az összes gyarmat a [[Márvány-tenger]] és a [[Fekete-tenger]] mellett, Abüdosztól[[Abüdosz]]tól és Küzikosztól Trapezuszig és Pantikapaionig. Így lettek [[Fönícia]] versenytársai keleten, [[Karthágó]] és [[Etruria]] ellenlábasai nyugaton.

Perzsia nyomását megelégelve, i. e. 502-ben felkeltek a perzsák ellen, kivált [[Hisztiaiosz]] és [[Arisztagorasz]] alatt. A felkelést elnyomták, [[Milétosz]] elbukott és a megtorlás elől számosan kivándoroltak, gyarmatokat alapítottok Itáliában (''Magna Graeciában''), Szicíliában és Afrikában. De az otthon maradottak is új erőre kaptak, Mükalainál elnyomóik sorába küzdöttek és csata közben átpártolván, ők döntötték el a csata sorsát. I. e. 449-ben békekötés alapján [[Kimón (Miltiadész fia)|Kimón]] szabadságot adott nekik.

A [[peloponnészoszi háború]]ban Athénnel tartottak, s ezért büntetésül az [[Antalkidasz]]-féle béke ismét kiszolgáltatta őket Perzsiának (i. e. 387). Bár politikailag megtörve, de szellemileg tovább virágzottak, különösen a [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándort]] követő hellenisztikus korszakban.