„Füstszekrény” változatai közötti eltérés

A ''füstszekrényajtó'' feladata, hogy lehetővé tegye a füstszekrény tisztítását, valamint a füstszekrényben elhelyezett berendezések, továbbá a ''tűz-'' és ''füstcsövek'' megközelítését. Lényeges továbbá, hogy üzem közben tökéletesen záródjon, így ne rontsa a léghuzatot, és ne biztosítson levegő-utánpótlást a pernye belobbanásához. Az európai vasutak általában füstszekrény átmérőjével megegyező nagyságú egyszárnyú (a [[Osztrák–Magyar Monarchia|Monarchia]] vasútjainál a kétszárnyú, felül egyenesen lemetszett csonka félkör alakú kivitel volt a legelterjedtebb) ''füstszekrényajtó''kat készítettek, így biztosítva a csövek cserélhetőségét. Az amerikai és szovjet vasutak ezzel szemben csak kisméretű, éppen hogy a füstszekrény tisztítását éppen hogy lehetővé tevő ''füstszekrényajtó''kat készítettek, a füstszekrény elejének további részét pedig szükség esetén lecsavarozták. Ez utóbbi kivitelnél a ''füstszekrényajtó''k nem koncentrikusak, és mellé például a légsűrítőt is felszerelték. A ''füstszekrényajtó''k zárása a korábbi mozdonyoknál ''kallantyú''kkal, a korszerűbbeknél kerékkel ellátott csavarorsós zárókampóval történt, de nagyobb mozdonyoknál a kettő kombinációja is előfordult. Az ajtó nyitáskor két csuklópánton, függőleges tengely körül mozog. Az ajtó felülete a merevség érdekében általában kifelé domborodik, belülre pedig a hősugárzás ellen ''védőlemez''t, alsó felére pedig a ''füstszekrénylocsoló''ból (lásd lejjebb) származó víz kicsurgását megakadályozandó ferde ''védőlap''ot szereltek. A ''füstszekrényajtó'' elejére a légellenállás csökkentésére több vasúttársaság – így az [[első világháború]] végéig a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] is – kúpos toldatot (''légmetsző kúp''ot) szerelt.