„Rabszolgapart” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
(Új oldal, tartalma: „{{építés alatt}} A '''rabszolgapart''' Nyugat-Afrikában, Togo, Benin és Nigéria nyugati részén húzódó tengerpart történe…”)
 
A rabszolgák iránti megnövekedett keresletnek két fő oka volt: a [[cukor]] és a [[Dohány|dohány]]. Mind a cukornád, mind a dohány termesztése sok munkát igényel. A cukornádtermesztést [[1640]]-ben vezették be Francia Nyugat Indiában. Termesztése hamarosan túlszárnyalta a dohányt és a legfontosabb profitforrássá lett.
 
Egyre több [[Rabszolgaság|rabszolgát]] vittek az [[Újvilág]]ba, főleg a [[Karib-térség]]be és [[Brazília|Brazíliába]]. AzA fő afrikai kikötők, ahonnan a rabszolgákat vitték: [[Ouidah]], [[Lagos]], [[Aného]] (Kis Popo), [[Grand-Popo]], [[Agoué]], [[Godomey|Jakin]], [[Porto-Novo]] és [[BadagryBadagri]].
 
Sok millióra becsüli a rabszolgák számát, akiket innen elszállítottak Amerikába. Egyes becslések szerint 10 millió. További több millió lehetett azon áldozatok száma, akik az afrikai fogva-tartás vagy a hajóút alatt pusztultak el. <ref>Ronald Segal, The Black Diaspora: Five Centuries of the Black Experience Outside Africa (New York: Farrar, Straus and Giroux, 1995)</ref> <ref>Basil Davidson. The African Slave Trade</ref> Egész népeket irtottak ki, egész vidékeket tettek lakatlanná. A rabszolgákkal való kereskedelem egészen a [[19. század]]ig virágzott.