„Z. Gács György” változatai közötti eltérés

Z. Gács György építészethez kötődő családba született. Anyai nagyapja az a [[Palóczy Antal|Palóczi Antal]] építész volt, aki a modern urbanisztikai gondolkodás, a vasbeton alkalmazásának első hazai szószólója volt. A fiú előbb [[Vaszary János (festő)|Vaszary János]] és [[Szőnyi István]] szabadiskolájában tanult, és 1934-ben bekapcsolódott a Szocialista Képzőművészek Csoportjának munkájába. 1935-ben felvételt nyert a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti FőiskolábaFőiskolára]]. [[Festészet]]et tanult, ahol [[Benkhard Ágost (festő)|Benkhard Ágost]], majd 1937-től Szőnyi István tanítványa volt. 1940-ben végzett, szakdolgozatának címe ''Az építészet és a festészet mai alakulása'' volt. A munka a [[Bauhaus]] szellemében íródott, és mintegy előre jelezte a művész majdani érdeklődését, illetve munkásságának jövőbeli alakulását. Egyelőre azonban még jó ideig táblaképeket festett, és már 1939-től részt vett különböző csoportos kiállításokon. A figyelmet az 1942-es Balatoni Ösztöndíjasok Kiállításán keltette fel maga iránt. Ennek ellenére első önálló kiállítását csak 1957-ben rendezhette meg.

1940-től 1944-ig egy ipari iskolábantanonciskolában, majd 1945-től 1953-ig a [[Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola|Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában]] tanított, ahol Báthory Júliával közösen megszervezte a középszintű üvegtervező oktatást. 1950 és 1952 között az intézmény igazgatója volt. 1949-ben részt vett a Képzőművészeti Alap és a Képzőművészek Szövetségének megalapításában és munkájábantevékenységében. 1953-ban megjelent ''A festészet technológiája'' című könyve. Ebben az évben az [[Moholy-Nagy Művészeti Egyetem|Iparművészeti Főiskola]] tanára lett, és a díszítőfestő tanszak vezetőjeként létrehozta az üvegtanszéket. 1965-től haláláig a Szilikátipari Tervező tanszék vezetője volt. Közben, 1962 és 1978 között a [[Magyar Képzőművészeti Egyetem|Képzőművészeti Főiskolán]] is tanított. 1979-ben, már halála után jelent meg a számos társszerzővel közösen írt, ''A képzőművészet iskolája 2.'' kötete, amelyben ''A rajz és a festészet új eszközei'' című fejezet az ő munkája.

Művészetében az 1960-as évek végéig a festészet, a grafika volt a meghatározó. Festészetének gyakori műfaja a tájkép és a portré, linómetszeteiben politikai tartalmat is fel lehet fedezni. Az 1967-es szombathelyi kiállításon az anyagát még a táblaképek és a grafika uralt, de már megjelent egy építészettel kapcsolatos anyag is. A következő évben viszont már nem állít ki festményt: betonkép, zománckép, üvegplasztika, domborított vörösréz és kerámia foglalja el a helyüket. Z. Gács művészetében új fejezet kezdődött, amely azonban logikusan következett addigi életművéből, gondolkodásából. ''„Különösen [[Pablo Picasso|Picasso]] óta a művésznek teljes szabadsága van, hogy olyan anyagot, eszközt használjon, amit éppen a legalkalmasabbnak vél érzése, fantáziája kifejezésére”'' – mondta. Különösen kedvelte az üveget. Első megbízatása a [[dunaújváros]]i művelődési központ kupolája volt (1953–1955), ami még a hagyományosnak mondható technikával (egyben a kor stílusjegyeit magán viselve) készült, de a [[kecskemét]]i Arany HomokAranyhomok szállodába már síküveg alapra ragasztott színes mozaikot tervezett. A technika megváltozásából következően egyúttal a [[Absztrakt művészet|nonfiguratív ábrázolás]] felé is fordult. Épületekhez készült munkáit mindig a gyakorlathoz igazította, praktikus célt szolgáltak. Ezzel aratott sikert az 1969-es nürnbergi konstruktivista biennálén is. Üvegkompozíciói lassan kinőttek a síkból, körüljárható szobrokat, plasztikákat kezdett készíteni. Az egymáshoz ragasztott üveglapokból felépített, gondosan kimunkált testek, kockák szinte felbontják magukat, mert az átlátszó üveg – a fénytörés törvényei értelmében – különböző színű alakzatokra bomlik. Készített olyan üvegkompozíciót is, ahol színes elemeket vagy fémet is közbeiktatott, ezzel is fokozva színek játékát, s így a kompozíció a nap minden órájában más és más arcát mutatta. ''„Üvegkompozíciói … kinetikus tartalmat rejtenek”'' – vette észre már ekkor [[Frank János]] művészettörténész. Innen már valóban csak egy lépés volt a [[Kinetikus művészet|kinetikus]] szobrok megtalálása, első mobiljának címe: ''A kortárs építészet üdvözlése''. Ezzel új műfajt honosított meg Magyarországon.

Z. Gács György minden anyagot előítéletektől mentesen, szívesen kipróbáló mesterember volt. Kiállt a művészet különböző ágainak egysége, sőt a tudomány és a művészet szövetsége mellett. Sok mindent ő fedezett fel itthon, lerakta az alapokat, amit aztán mások bontottak ki, fejlesztettek tovább. Meghonosította a vaszománcot, elindította az művészeti üvegképzést, faliképet készített betonból[[beton]]ból és égetett [[Tufa|tufából]], és ő indította el a kinetikus vagy mobil szobrászatot.

* 1969 – Konstruktív MűvészetMűvészeti Biennále. [[Nürnberg]]