„Fülep Lajos” változatai közötti eltérés

Gyermekkorát és iskoláit vidéken, [[Nagybecskerek]]en végezte.<ref name="plex"/> Ezután került vissza [[Budapest]]re, és itt is kezdte el egyetemi tanulmányait. Közben nyomdai korrektorként, majd újságíróként dolgozott a ''Hazánk'' (1902–05), illetve az ''Ország'' (1905–06) című lapoknál. Emellett [[publicisztika|publicisztikákat]], színházi és egyéb művészeti kritikákat jelentett meg a ''[[Népszava]]'', a ''Magyar Szemle'', ''A Hét'', valamint a ''Szerda'' című lapoknál, melyekkel hírnevet szerzett magának. Erre az időszakra tehető [[Ady Endre|Ady Endrével]] kezdődő barátsága is (Fülep korán nagy jelentőségű költőnek tartotta Adyt). 1904-ben, illetve 1906-ban tanulmányutat tett [[Párizs]]ban, majd 1907-től állami ösztöndíjjal [[Firenze|Firenzében]] tanult. Itt kisebb megszakításokkal 1913-ig élt (az egyik megszakítás 1912-ben volt, amikor Budapesten egyetemi doktorátust szerzett). Firenzében megismerkedett a [[reneszánsz]] művészettel, illetve [[Assisi Szent Ferenc]] gondolataival, melynek hatására az addig [[anarchizmus|anarchista]] gondolkodóként számon tartott Fülep megtért. Firenzei időszakára tehető a két számot megért és [[Lukács György (filozófus)|Lukács Györggyel]] közösen megjelentetett ''A Szellem'' című filozófiai folyóirat is. 1913-ban rövid időre [[Róma|Rómába]] költözött, majd 1914-ben hazatért.

Hazatérése után közigazgatási szolgálatba lépett (a fővárosi szociálpolitikai osztály művészeti referense lett). Emellett középiskolában is tanított. Itteni egyik híres tanítványa [[Tolnay Károly]] volt. 1914-től rendszeres résztvevője volt a Lukács György és [[Balázs Béla (író)|Balázs Béla]] vezette [[Vasárnapi Kör]] ülésein, melyből 1917-ben kialakult a Szellemi Tudományok Szabadiskolája, ahol Fülep is tartott előadásokat. Ebben az időszakban már a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugatnak]] is írt. 1916-ban beiratkozott a református Teológiai Akadémiára, ahol 1918-ban szerzett lelkészi képesítést.<ref name="plex"/> Az [[őszirózsás forradalom]] idején külszolgálatot teljesített, a [[fiume]]i tisztviselők ügyével foglalkozott. [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihály]] egyetemi tanárrá kívánta kinevezni, de erre már csak a [[Tanácsköztársaság]] idejére került sor 1919 májusában a budapesti egyetem olasz tanszékére. A Tanácsköztársaság bukása után előbb [[Olaszország]]ban szerkesztett politikai lapot, majd önkéntes száműzetésbe vonult és vidékre költözött, ahol különböző településeken szolgált református lelkészként. Állomáshelyei [[Medina (Magyarország)|Medina]] (1920–1921), [[Dombóvár]] (1921–1922), [[Baja]] (1922–1927) és [[Zengővárkony]] (1927–1947) voltak.<ref name="plex"/> Ebben az időszakban is résztvevője a kulturális életnek, az [[1930-as évek]]ben a pécsi egyetem tanára volt, művészetfilozófiát, esztétikát és olasz irodalmat tanított. Itt kezdődött el barátsága [[Weöres Sándor]]ral. 1930-ban [[Baumgarten-díj]]ban részesült. 1934-ben [[Gulyás Pál (költő)|Gulyás Pál]]lal és [[Németh László (író)|Németh Lászlóval]] közösen elindította a ''Válasz'' című lapot, de felfogásbeli különbségek miatt korán kivált a laptól.