„Rajmund antiochiai fejedelem” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
|}}
 
'''Poitiers-i Rajmund''' ([[1115]] körül – [[Inab]], [[1149]] [[június 29.]]) [[Antiochia fejedelmeinek listája|Antiochia fejedelme]] volt [[1136]] - [[1149]] között, akinek uralkodását a szomszédos muszlim államokkal való állandó háborúskodás és a BizánncalBizánccal való politikai konfliktus jellemezte.
 
== Élete, uralkodása ==
Rajmund [[IX. Vilmos aquitániai herceg]] és [[Toulouse-i Philippa]] hercegnő ifjabbik fiaként született. Gyermekkoráról keveset tudunk, annyi azonban megállapítható, hogy mikor neve felmerült, mint Antiochia lehetséges fejedelméé, már huzamosabb ideje Angliában tartózkodott, [[I. Henrik angol király]] udvarában, melyet csak a király december 1-jén bekövetkező halála után hagyott el.
 
Antiochia [[II. Bohemund antiochiai fejedelem|II. Bohemund]] fejedelem [[1130]]-ban bekövetkezett halála után belpolitikai válságba süllyedt, köszönhetően annak, hogy Bohemundnak nem volt fiúgyermeke, így a trón a kiskorú [[Konstancia antiochiai hercegnő|Konstanciára]] szállt, aki mellett a régensi hatalmat előbb [[II. Balduin jeruzsálemi király]], majd halála után [[Fulko jeruzsálemi király]], végül pedig Bohemund özvegye, [[Aliz antiókhiai fejedelemné]] gyakorolta. Alíz azonban nem elégedett meg a régensi hatalommal, ezért titokban [[Zangi moszuli atabég]]hez folyamodott, akinek segítségéért cserébe felajánlotta Konstancia kezét. Alíz tárgyalásai azonban Fulko király tudomására jutottak, aki a fejedelemnét száműzte és [[Ralph antiochiai pátriárka]] hathatós közbenjárására hozzájárult Rajmund és Konstancia házasságához.
 
Rajmund, uralkodásának kezdetén kénytelen volt elismerni [[II. Jóannész bizánci császár]] fennhatóságát fejdelemségefejedelemsége felett, adófizetésre kötelezte magát és vállalta, hogy amennyiben a a császár új területekkel kárpótolja őt Antiochiától keletre, lemond a fejedelemségről Bizánc javára. Ennek érdekében a két uralkodó [[1138]]-ban közösen vezetett hadjáratot Szíria területére, de a [[Sajzar ostroma (1138)|Sajzar ostromában]] kicsúcsosodó hadjárat sikertelenül végződött, erre hivatkozva Rajmund is megtagadta korábbi ígéreteinek teljesítését.
 
A II. Jóannésszel való ideiglenes leszámolást követően Rajmund és Ralph között hatalmi harc tört ki, mely Rajmund győzelmével zárult és Ralphot elmozdította a pátriarkai székből. [[1142]]-ben Jóannész fegyveres erővel tört be a fejdelemségfejedelemség területére, megkísérelve annak elfoglalását, de hadjárata sikertelenül zárult, majd a következő évben meghalt, annélkül, hogy célját elérte volna. Őt azonban a bizánci trónon az energikus [[I. Manuél bizánci császár|I. Manuél]] követte, aki ismét adófizetésre kötelezte Rajmundot és rákényszerítette, hogy elismerje a konstantinápolyi pátriárka fennhatóságát országa felett.
 
Az 1140-es évek második fele a szomszédos muszlim államokkal való állandó háborúskodással telt. [[1149]]-ben a sikertelen II. keresztes hadjáratot követően Antiochiába látogatott [[VII. Lajos francia király]] és felesége, [[Aquitániai Eleonóra angol királyné|Aquitániai Eleonóra]]. Rajmund megkísérelte a királyt megnyerni egy [[Aleppó]] ellen indítandó hadjárat tervének, de a király nem vállalkozott a feladatra, hanem [[Jeruzsálem]]be utazott, majd rövidesen hazatért ([[Türoszi Vilmos]] krónikás szerint Lajos antiochiai látogatásának rövidsége azzal indokolható, hogy Rajmund viszonyt alakított ki a nejével). Rajmund Lajos segítsége nélkül is hadjáratot indított [[Núr ad-Dín Mahmúd]] aleppói emír ellen, de az [[Inabi csata|inabi csatában]] súlyos vereséget szenvedett, ő maga is elesett. Núr ad-Dín fejét levágatta és elküldte a bagdadi kalifának ajándékként.
 
Mivel Rajmund fia, Bohemund még kiskorú volt, ideiglenesen ismét Konstancia gyakorolta a hatalmat, majd [[1153]]-ban férjhez ment [[Rajnald antiochiai fejedelem|Châtilloni Rajnald]]hoz, aki felvette Antiochia fejedelmi címét.
 
== Források ==
*[[Amin Maalouf]]: ''A keresztes hadjáratok arab szemmel'', Budapest, 1984.
*[[Steven Runciman]]: ''A keresztes hadjáratok története'', Osiris Kiadó, Budapest, 2002.