„Bonni dokumentáció” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
37. sor:
A bonni tudományos bizottság nem tudja megnyugtatóan tisztázni, hogyan került [[Magyarország]] a [[Potsdami konferencia|potsdami megállapodás]] [[kitelepítés]]ről rendelkező XIII. cikkelyébe. A korabeli magyar sajtót ugyanis teljesen figyelmen kívül hagyja, s inkább elfogadja azt a mítoszt, hogy a [[Szovjetunió]] ráerőltette a [[Miklós Béla|Dálnoki Miklós Béla]]-kormányra a [[kitelepítés]] nemzetközi jóváhagyásának a kérelmét. Ezt a magyar [[emigráció (embercsoport)|emigráció]] által terjesztett mítoszt Bellér Béla történész nevezte el "Potsdam-legendának". A (nyugat-)német kutatók egyöntetűen és évtizedek óta úgy látják, [[Magyarország]] a saját kezdeményezésének köszönhette, hogy szerepelt a [[Potsdami konferencia|potsdami megállapodás]] XIII. cikkelyében. A magyar történészek közül elsőként Bellér Béla foglalt így állást e kérdésben.
Schieder kutatócsoportja (ugyancsak a magyar [[emigráció (embercsoport)|emigrációra]] támaszkodva) azt állítja, a [[Miklós Béla|Dálnoki]]- és a [[Tildy Zoltán (politikus)|Tildy]]-kormány küzdelmet vívott a [[Szovjetunió|szovjet]]ekkel a németek tömeges megmentéséért és a kiutasítandók félmilliós nagyságrendjét kizárólag „szovjet követelésnek” tartja. Az újabb kutatási eredmények alapján viszont Schiederéket itt is félrevezeti a "Potsdam-legenda". Közismert tény, hogy [[1945]]-ben a [[Magyar Kommunista Párt]] és a [[Nemzeti Parasztpárt]] egyértelműen a teljes körű [[kitelepítés]] híve volt. Ezzel szemben a [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|Független Kisgazdapárt]]on és különösen a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]]on belül sokan inkább a részleges, ám tömeges [[kitelepítés]]re hajlottak. Ez a véleménykülönbség azért okozott éles vitákat a kormánypártok között és a kormánypártokon belül, mert a magyar kormánynak mozgástere nyílt a németkérdésben. Végül is a magyar kormány dönthetett volna úgy is, hogy nem kezdeményezi a [[második világháború]] győztes nagyhatalmainál a [[kitelepítés]]t. Később pedig, bár a magyar kormány nyilatkozataiban tagadta, volt választási lehetősége a németek teljes körű vagy csupán részleges [[kitelepítés]]ének az elrendelésében is - vélekedik a német kutatókon kívül a fiatal magyar történészek többsége.
A Bonni dokumentáció maradandó tudománytörténeti érdeme, hogy jogtörténeti eszközökkel részletesen bemutatta és meggyőzően bizonyította a magyar kormányok kitelepítési eljárásában a legalitás látszatára és az önkény palástolására való törekvést - írja Kaltenecker Krisztina.
| |||