„Pietrelcinai Szent Pio” változatai közötti eltérés

| boldoggá avatta = [[II. János Pál pápa]]

| szentté avatta = [[II. János Pál pápa]]

== Kezdeti évek (1887—1903) ==

Forgione Ferenc [[1887]]. május 25-én látta meg a napvilágot a dél-olasz, Sanvio tartománybeli kisvárosban, [[Pietrelcina|Pietrelcinában]], Grazio Mario Forgione (1860–1946) és Maria Giuseppa de Nunzio Forgione (1859–1929) második gyermekeként. 4 testvére közül volt egy bátyja: Mihály, és három húga: Felicita, Pellegrina, és Grazia (aki később [[apáca]] lett). Szülei állatokkal foglalkoztak, pásztorkodással keresték meg a betevőre valót. Édesanyja ragyogó, világos szemű asszony. Reggeltől késő estig dolgozott. Amíg mezei munkák voltak, a földeken, később otthon a lakásban és a ház körül látta el háziasszonyi, sőt hosszú időn át a családfői teendőket. Édesapja szintén munkás ember volt. Azért, hogy Ferenc tanulhasson Amerikába utazott dolgozni. A várfal mellett húzódó, közeli Szent Anna kápolnában keresztelték meg, ahol később ministrált is. A keresztelésben a Ferenc nevet kapta. Később azt mondta, hogy öt éves korára már tudta, hogy életét Istennek fogja szentelni. Sűrűn vállalt vezeklést, anyja egyszer rajtakapta, amint a földön alszik egy nagyobb követ használva párnaként. Tíz éves koráig állatőrzéssel foglalkozott, ami késleltette tanulmányainak megkezdését. Egyszerű életet éltek, de későbbi visszaemlékezéseiben ezt írta: ''„családunkban nehéz lett volna tíz lírát találni, de sohasem hiányzott semmink se.”'' <ref> Balnár Mihály, Szent Pio Atya - a titokzatos karizmatikus, 7. old </ref>

Gyermekkorában Ferenc mennyei látomásokról és elragadtatásokról számolt be. 1897-ben, miután elvégezte az elemi iskolát Ferenc hívást érzett a szerzetesi életre, amikor egy fiatal kapucinus szerzetessel beszélt, aki akkor a vidéken gyűjtött adományokat. Amikor kifejezte szándékát szüleinek, elutaztak [[Morcone|Morconéba]] egy közösséghez, amely 21 kilométerre északra volt Pietrelcinától, hogy megtudják, fiuk beléphet-e a [[Kapucinusok|kapucinus rendbe.]]. Az ottani szerzetesek elmondták a szülőknek, hogy szeretnék Ferencet felvenni a közösségükbe, de magasabb tanulmányi szintre van szükség ehhez.

Ferenc apja az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokba]] utazott, hogy munkát keressen, amelynek keresetéből kifizetheti fia magánóráit. Ez idő alatt bérmálkozott Ferenc 1899. szeptember 27-én. Elvégezte a magániskolát és megszerezte a megbeszélt tanulmányi fokozatot. 1903. január 6-án, 15 évesen, belépett a [[Morcone|morconei]] kapucinus szerzetesek noviciátusába, ahol január 22-én felöltötte a ferences habitust és megkapta a Pio nevet, [[V. Piusz pápa]] tiszteletére, aki Pietrelcina védőszentje volt. Letette az egyszerű szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalmat.

Ferenc csendes, nyugodt gyerek volt. Ha édesanyja játszani küldte, gyakran kérdte, hogy maradhasson: „''Nem szeretnék, mert csak rosszalkodnak.''” Józan ítélőképességgel saját maga választotta meg barátait, elkerült minden alattomos és álnok gyereket. Vézna, de egészséges gyerek volt. Nem alkudott meg, kötelességtudó volt. Sok életrajzírója úgy mutatja be őt, mint besavanyodott koravén, kedvetlen gyereket. Ezt cáfolják kortársai, egykori játszótársai, ő maga pedig így emlékezett vissza évtizedekkel később: „''Örültem a játéknak, örültem ha láthattam a vidáman játszó pajtásokat, szerettem az ízléses, szellemes tréfákat.''”<ref> Blanár, 8-9. old. </ref>

Ferenc magániskolába kerülése után ''Don Tiziani'' felügyelete alá került. Don Tiziani korábban pap volt, de a reverendát szögre akasztotta, és felcserélte egy asszonnyal. Bár Don Tiziani tanítványaival szemben tartózkodó volt, mégsem lehetett a botrányt a papi hűtlenséget titokban tartani. Otthon feleségét és lányát vádolta. Feltárta előttük belső lelki gyötrelmeit, önvádjait, szemükre vetette, hogy mindez miattuk van. Az effajta, kulisszák mögötti színjáték kihallatszott, a tanulószoba sarkába húzódott gyermekek mindent hallottak. Ferencet ezek a szín nélküli fellépések teljesen megzavarták. Egy napon édesanyja érdeklődött a tanítónál a fiú előrehaladása felől. Fájdalommal kellett hallania: „''Egyáltalán nem halad a gyerek. - És ha meg is érti a tananyagot, azonnal a templomba szalad: reggel misére, este ájtatosságra, hol marad hát ideje a tanulásra?''” Amikor a kis Ferenc hazament a templomból, kitört a vihar. Ferenc a szemrehányásokra egy szót se válaszolt. Végül édesanyja kétségbeesetten kiáltott fel: ''Most mit írjak a papának, aki miattad van tőlünk távol, érted dolgozik, hogy tanulhass, hogy páter lehess?!'' Ferenc könnyekre fakadt és csak annyit mondott: „''Mama, nem vagyok bűnös, mert nem tanulok, azért sem mert templomba járok. Mama, arról van szó, hogy a tanító egy rossz pap.''” Amíg ezek otthon Itáliában történtek édesapjának egyre az járt az eszében, hogy ha fia páter akar lenni, tanulhat valami jót egy kiugrott paptól? Azonnal írt feleségének, hogy vegye ki az iskolából. Édesanyja ''Angelo Caccavot'' választotta új magántanárnak és megérte, hogy fia osztályelső lett. <ref> Blanár, 10-13. old. </ref>

1903. január 6-án belépett a [[Morcone|morconeimorcone]]i Kapucinus Ferences Testvérek Rendjébe, ahol ugyanebben a hónapban öltötte föl a ferences habitust és kapta a Frater Pio nevet (=Pio testvér). [[Noviciátus|Novícius]] korában állítólag gyakran érték támadások a Gonosztól, aki egy esetben egy vörös szemű, fekete kutya képében jelent meg egy éjszaka a cellájában.

1905. júniusában Pio testvér egészsége annyira visszaesett, hogy elöljárói egy hegyi kolostorba küldték abban a reményben, hogy a levegőváltozás jó hatással lesz rá. Egészségi állapota rosszabb lett, ekkor az orvosok azt javasolták, hogy térjen vissza szülőfalujába. Egészségi állapota ott is rosszabbra fordult.

Bár Pio atya nem töltött sok időt katonai szolgálatban, egy feljegyzett eset mégis nagy katonai jelentőséggel bír. Az alábbi eset szemtanúja volt ''Bernardo Rosini'' tábornok, aki abban az időben az Egyesült Légierőnél szolgált.

:„''Ahányszor visszatértek a pilóták a küldetésről'' - mondja - ''egy szerzetesről beszéltek, aki megjelent az égben, hogy visszafordítsa a gépeket. Mindenki nevetett ezeken a hihetetlen történeteken. De mivel ezek a történések ismétlődtek a parancsnok úgy döntött, hogy személyesen veszi elejét az ügynek. Egy repülőszázadot vezényelt, hogy megsemmisítsenek egy titkos német hadianyagraktárt San Giovanni Rotondo területén. Ezidáig senkinek sem sikerült ebbe az irányba menni a misztikus illúzió miatt, amely visszafordította a repülőket. Mivel ez már egy ideje folyt, a bázison nyugtalanság volt. Mindannyian kíváncsiak voltunk a művelet eredményére. Amikor a repülőszázad visszatért, elmentünk megkérdezni, hogy mi történt. Az amerikai parancsnok feldúlt volt. Elmesélte, hogy amint a célpont közelébe értek, ő és a pilótái láttak egy szerzetest az égben, amint magasra emeli a kezét. A bombák maguktól lehulltak a fák közé és a gépek visszafordultak, a pilóták részéről bármilyen beavatkozás nélkül. Azon az estén ez az eset volt a fő téma. Mindenkit az érdekelt, hogy ki volt ez a kísértet, akinek a gépek engedelmeskedtek. Valaki elmesélte a parancsnoknak, hogy San Giovanniban él egy stigmatizált pap, akit mindenki szentnek tart, és hogy lehet, hogy ő a felelős a gépek visszafordításáért. A parancsnok nehezen hitte el, de mihelyst lehetett meg akarta tudni az igazságot. A háború után a parancsnok néhány pilótája kíséretében megérkezett a kapucinus kolostorba. Amint átlépte a szentély küszöbét, meglátott néhány szerzetest, akik közül felismerte azt, aki megállította a repülőket. Pio atya odament hozzá, vállára tette a kezét és ezt mondta: „Szóval te voltál az, aki mindannyiunkat el akart távolítani.” A parancsnok letérdelt előtte. Pio atya a szokásos beneventói akcentusával beszélt, de a tábornok meg volt győződve arról, hogy angolul beszélt. A parancsnok, aki protestáns volt áttért a katolikus hitre.”'' <ref> [http://www.sanpadrepio.com/Flymonk.htm A repülő szerzetes] </ref>

A gyermekkori betegségei mellett Pio atya életében "asztmás hörghurutban" szenvedett. Emellett nagy volt a veseköve, amely gyakori hasüregi fájdalmat okozott neki. Továbbá krónikus gyomorhurutban is szenvedett, amely később fekéllyé vált. Szenvedett még szem-, fül-, orr- és torokgyulladásban, amely később orrnyálkahártyagyulladástorrnyálkahártya-gyulladást és hallójáratgyulladásthallójárat-gyulladást okozott.

1925-ben Pio atyát lágyéksérvvel műtötték, s röviddel ezután egy nagy ciszta alakult ki a nyakán, amelyet műtéti úton kellett később eltávolítani. Egy másik műtétre volt szükség, hogy eltávolíthassanak egy rosszindulatú tumort a fülén. Az operáció után Pio atyának sugárkezelésre volt szüksége, amely sikeres volt, úgy tűnik, két kezelés után.

1956-ban komoly nyálkás mellhártyagyulladást diagnosztizáltak nála. A diagnózist ''Professzor Cataldo Cassano'' állapította meg, aki személyesen is komoly mennyiségű folyadékot szívott ki Pio atya testéből. Négy egymást követő hónapban maradt ágyban ezután.

Gabriele Amorth atya, a Vatikán rangidős ördögűzője azt állította egy interjúban, hogy Pio atya különbséget tudott tenni a Jézus, Mária és a szentek valódi megjelenése és a sátáni illúziók között azáltal, hogy gondosan megfigyelte lelkiállapotát és azokat az érzéseket, amelyeket a jelenések közben elfogták. Pio atya leveleiben az áll, hogy türelmes maradt megpróbáltatásai közepette, mert erősen hitt abban, hogy [[Jézus]], [[Szűz Mária|Mária]], őrangyala, [[József (Jézus nevelőapja)|Szent József]] és [[Assisi Szent Ferenc|Szent Ferenc]] végig vele vannak és végig segítik őt. A leveleiből kiderült, hogy Pio atya úgy tett különbséget a gonosz lelkek között, hogy megkérte őket, hogy mondják: ''Éljen Jézus!''. Ezt a gonosz lelkek nem mondták utána.

<blockquote>A lélek Isten szeretetétől meggyújtva egy szeráf támadása alá kerül, aki átszúrja azt egy tüzes dárdával. Ez a lelket sebzetten hagyja, ami szenvedést okoz neki túlcsorduló isteni szeretetből.</blockquote>

Az első világháború még zajlott, és 1918 júliusában XV. Benedek pápa, aki a világháborút "[[Európa]] öngyilkosságának" nevezte, megkért minden keresztényt, hogy imádkozzanak a háború véget éréséért. Ugyanezen év július 27-én Pio atya felajánlotta magát áldozatként a világháború véget éréséért. A napok teltek augusztus 5.-e és 7.-e között, s Pio atyának látomása volt, amelyben megjelent Krisztus és átszúrta az oldalát. Ennek eredményeként Pio atyának valós seb keletkezett az oldalán. Ezt az eseményt "transzverberációnak" nevezik vagy pedig az Istennel való szeretetkapcsolat következtében történő szív átdöfésnek. (Aug.Augusztus 8-án a [[Szövetségesek]] megkezdték a 100 napos offenzívát, amely fegyverszünethez és a háború végéhez vezetett.)

Mellékesen Pio atya első osztályú ereklyéje, amely egy nagy keretbe szedett ruhadarab Pio atya átdöfött oldalán a sebből kifolyt vérrel, a chicago-ichicagói Kenti Szent János templomban található.

A transzverberációjával együtt egy másik hét hetes lelki nyugtalanság követezettkövetkezett be. Az egyik [[Kapucinusok|kapucinus]] testvér ezt mondta akkori állapotáról:

1918. szeptember 20-án a feljegyzések szerint a transzverberáció fájdalmai abbamaradtak és Pio atyát "mélységes béke" töltötte el. Azon a napon, mikor Pio atya imádkozott a Kegyelmek Anyja templom kórusán, ugyanaz a Személy, aki megjelent és átdöfte a szívét, és akit a Sebzett Krisztusnak vélt, ismét megjelent Pio atyának egy másik vallásos elragadtatást okozva ezzel. Amikor az elragadtatás véget ért, Pio atya megkapta a látható stigmákat, Krisztus öt sebét. Ekkor azonban a stigmák véglegesek voltak és rajta maradtak életének következő 50 évében.

<blockquote>Múlt hónap 20-án reggel a kórusban, miután megünnepeltem a Szentmisét rám tört az álmosság, amely hasonló volt az édes alváshoz. [...] Magam előtt láttam egy titokzatos személyt, aki hasonló volt ahhoz, akit augusztus 5-én láttam. A különbség az volt, hogy kezeiből és lábából vér csöpögött. A látvány megrémített és amit akkor éreztem az leírhatatlan. Azt gondolom meghaltam volna, ha az Úr nem lépett volna közbe és nem erősítette volna meg a szívemet, amely majdnem kiszakadt a mellkasomból. A látomás eltűnt és arra lettem figyelmes, hogy a kezeimből, a lábaimból és az oldalamból vér csöpög. Képzelje el a gyötrelmet, amelyet megtapasztaltam és tapasztalok minden nap. A szívseb folytonosan vérzik különösen csütörtök estétől szombatig. Kedves atyám, meghalok a sebek okozta fájdalomtól és a sebek miatti szégyenkezéstől, amelyet lelkem mélyén érzek. Attól tartok, hogy elvérzek, ha az Úr nem hallgatja meg szívből jövő esedezésem, hogy szüntesse meg ezt az állapotot. Megfogja-e ezt szüntetni Jézus, aki oly jó, s megadja-e ezt a kegyelmet? Megszabadít-e legalább a szégyenkezéstől, amely a külső jelek miatt ér? Felemelem a hangomat és nem hagyom abba a könyörgést amíg az irgalmassága el nem veszi, nem a sebeket vagy a fájdalmat, ami lehetetlen hiszen fájdalomtól megrészegült szeretnék lenni, hanem ezeket a külső jeleket, amelyek oly sok szégyenkezést és elviselhetetlen megaláztatást okoznak.</blockquote>

Foggiai atyák megbízták Dr. Luigi Romanellit, - Barletta városának kórházából érkezett - aki figyelte és kezelte a sebeket. Dr. Amico Bignami - Római Egyetem patológusa - javaslatára a kötésre pecséteket tettek. Dr. Romelli tizenöt hónapon keresztül vizsgálta. A sebekről végül jelentésében azt írja nem tudta osztályozni, de úgy vette észre nem felületi sebekről van szó. A sebek legkisebb nyomásra is éles fájdalmat váltottak ki. A kéz sebei kétoldali benyomásánál ürességet érzett, de nem tudta megállapítani, hogy összeért volna az ujjai a kéz vastagságában a fájdalmak miatt.<ref>Maria Winowska: Padre Pio igazi arca,Evilági és síron túli élete,112. oldal, Ecclesia Könyvkiadó, 2002, Budapest, Krisztus mai tanúi sorozat, ISBN 963-363-251-X</ref><ref>[http://www.magyarkurir.hu/hirek/pio-atya-stigmai-es-karbolsav-vad-mi-az-igazsag Pio atya stigmái és a karbolsav-vád – mi az igazság? in: Magyar Kurír, 2012.06.14]</ref>

1933-ra ez megváltozott, amikor [[XI. Piusz pápa]] a Szentszéket arra utasította, hogy töröljék el Pio atya tilalmait a nyilvános misemondásról. A pápa ezt mondta: „''Nem álltam rosszul Pio atyához, de rosszul informáltak.''” 1934-ben újból megengedték, hogy gyóntathasson. Megadták neki a prédikálás tiszteletbeli címét, holott sohasem tett vizsgát prédikálásból. [[XII. Piusz pápa]], aki 1939-ben lett pápa, bátorította az embereket, hogy látogassák meg Pio atyát. Egy nem régi könyv szerint, [[XXIII. János pápa]] (1958—1963) nem támogatta elődjei szemléletmódját és 1960-ban írt Pio atyáról mint "óriási csalás". Ennek ellenére utódja, [[VI. Pál pápa]] a 60-as évek közepén minden vád alól felmentette.

Dr. Sanguinetti két társával 1936. január 20-án este betért San Giovanni Rotondoba a templomba rövid imára. A kolostorban összetalálkoztak Pio atyával, aki kérte őket, "imádkozzanak együtt egy lélekért, akinek éppen most kell Isten ítélőszéke elé járulnia". Az ima után Pio atya közölte velük, hogy [[V. György brit király]]ért imádkoztak. Másnap kiderült, hogy az angol király éppen abban az órában halt meg, amikor az imaszó elhangzott.

1947-ben Karol Józef Wojtyła, egy fiatal lengyel pap, aki az [[Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem|Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetemen]] tanult Rómában, s aki később [[II. János Pál pápa]] lett, meglátogatta Pio atyát és meghallgatta gyónását. Egy osztrák bíboros, Alfons Stickler elmesélte, hogy Wojtyła elmesélte* neki a találkozó alatt, hogy „egy nap az Egyház legmagasabb pontjára emelkedik, bár még megerősítés szükséges.” Stickler bíboros úgy folytatta, hogy Wojtyła azt hitte, hogy ez a jóslat akkor teljesedett be, amikor bíboros lett. Nem gondolta, hogy ez a pápaságra vonatkozik. (János Pál pápa titkára, Stansisław Dziwisz tagadja a jóslatot, amíg George Weigel életrajzi könyve, a ''Witness to Hope'' említi a találkozást, de a jóslatot nem.) Elbeszélések alapján fennmaradt, hogy Wojtyła püspök írt Pio atyának 1962-ben, hogy imádkozzon Dr. Wanda Poltawskáért, egy lengyel barátjáért, aki rákban szenved. Később Dr. Poltawska rákja spontán elkezdett csökkenni. Az orvosi szakértők nem találtak magyarázatot a jelenségre.

1968. szeptember 23-án reggel, Pio atya utoljára gyónt és megújította ferences fogadalmait. A szokásos módon a Rózsafüzér a kezében volt, de az Üdvözlégyeket már nem tudta hangosan mondani. Végig két szót ismételgetett: "Gesú, Maria" (Jézus, Mária). Körülbelül hajnali 2 óra 30 perckor azt mondta: „''két édesanyát látok''” (amely sokak szerint saját édesanyja és Szűz Mária volt). 2 óra 30 perckor meghalt San Giovanni Rotondo-i cellájában az utolsó leheletével azt suttogva: „Mária!”

Testét szeptember 26-án temették el a Kegyelmek Anyja templom kriptájában. Gyászmiséjén több mint 100.000 ember vett részt. Gyakran mondta: „''Halálom után többet fogok tenni. Az igazi küldetésem halálom után kezdődik.''” Azok az emberek, akik Pio atyával végig együtt voltak azt állítják, hogy sebei teljesen eltűntek mindenféle sebhely nélkül. Oldalán csak egy vörös jel maradta "mintha piros ceruzával rajzolták volna", de ez is eltűnt később.

Pietrelcinai Szent Pio jelenleg a civil védő önkéntesek védőszentjeként ismert miután ezt egy 160 főből álló csoport kérvényezte az Olasz Püspöki Konferencián. A püspökök továbbították a kérelmet a Vatikánba, amely megadta rá az engedélyt.

*Pio Atya ([[olasz nyelv|olaszul]] Padre Pio), olasz filmdráma, 2000, rendező: Carlo Carlei <ref>http://www.port.hu/pio_atya_padre_pio/pls/w/films.film_page?i_film_id=73871 PORT.HU</ref>