„Szeged–Békéscsaba-vasútvonal” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bővítés
188. sor:
 
=== A MÁV kezelésében ===
A MÁV 1895-ben kezdte el a sínek tömeges cseréjét, a "b" rendszerű vas[[sín]]ek helyére "c" rendszerű acélsínek kerültek. A "c" sínek kétféle változatát is beépítették, a régebbi szabvány szerintiek 33,25&nbsp;kg/m tömegűek és 7, 7,5 illetve 8 méter hosszúak, míg az újabb szabvány szerintiek 34,5&nbsp;kg/m tömegűek és 9-129–12 méter hosszúak voltak.<ref>Később ez az újabb szabvány terjedt el, még ma is találhatók tömegesen ilyen sínek mellékvonalakban.</ref> A vassínek 1905-re már csak állomási mellékvágányokban maradtak meg. 1913-ban Szeged és Szeged-Rókus közé 33&nbsp;kg/m súlyú "r" jelű sínek kerültek.
 
A két világháború között csak korlátozott felújítási munkák folytak. 1927-ben megjelentek a vonalon az első lágyvasbetétes betonaljak, amelyeket kísérleti jelleggel építették be. 900 db került Hódmezővásárhely és Kútvölgy közé, míg 380 db Vásárhelykutas (ma Székkutas) állomás II. és III. vágányába. Az ágyazatot folyamatosan zúzottkőre cserélték. A régi "c" síneket az 1940-es évek elejére végig kicserélték újabb szabvány szerintiekre. 1945-ben a felépítmény végig 34,5&nbsp;kg-os "c" sínekből állt, 1912 és 1926-33-mas gyártási évszámokkal. A sínek 40%-a 16 méteresre volt hegesztve, a többi 12 méteres volt. A 16 méteres sínmezők alá 22 talpfa került.