Wikipédia

„Emilio de Cavalieri” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
személy infobox
Capmo (vitalap | szerkesztései)
34 szerkesztés
10. sor:
Cavalieri kezdetben [[intermédium]]okat komponált a [[Medici-család|Mediciek]] számára, amelyek még a késő reneszánsz stílusjegyeit viselték magukon. Aztán a század vége felé figyelme egyre inkább az új stílus, a [[monódia]] felé fordult. Az 1590-es években két [[pásztorjáték]]ot komponált és mutatott be ''Il satiro'' és ''La disperazione de Fileno'' címekkel. Ezután [[Torquato Tasso|Tasso]] ''Amintájából'' zenésített meg részleteket, majd 1598-ban megírta az ''Il giuco delle ciecat''. Ezek a művek már átmenetet képeznek az intermédiumok és az opera között. Műfaj megjelölésük [[rappresentaziono misicali]]. Ilyen darabokat már majd két évtizede rendszeresen adtak elő Firenze városában.
 
Cavalieri közben diplomáciai feladatokat is vállalt. Az 1590-es években gyakran utazott Rómába e feladatok teljesítése céljából. Legjelentősebb művét is az örök város számára írta. A ''[[La RappresentazioneRappresentatione di Anima et di Corpo]]'' című darab a San Filippo Neri templomban adták elő. A mű egy operaszerű [[szakrális]] [[dráma]], számos monódikus résszel megtűzdelve. A darab sok rokonságot mutattat a későbbi kialakult [[oratórium]] műfajával, de mivel szerzője egyértelműen színpadi előadásra szánta, nem tekinthetjük az oratórium egyik korai példájának. A műben a monódikus és a [[madrigál]] stílus mellett a [[gregorián ének]]ek is jelentős szerepet kapnak. A darab erősen moralista és [[allegória|allegorikus]] hatású, megtűzdelve a népnek szóló [[szimbólum]]okkal.
 
A mű előszava fontos zeneelméleti dokumentum. A harmóniák gyorsításának problémáját tárgyalva Cavalieri gyakorlatilag megteremtette a számozott [[basszus]]t. Ezenkívül tárgyalja a [[vokális zene|vokális]] díszítés kérdéseit is. A mai modern értelemben használt olyan fogalmakat, mint a [[trilla]].
 
1600-ban a [[IV. Henrik francia király|IV. Henrik]] és [[Medici Mária francia királyné|Medici Mária]] esküvője alkalmából rendezett ünnepség sorozat alkalmával Cavalieri a zeneigazgató szerepét töltötte be, és színpadra állította Peri [[EuridiceEuridiké (opera)|Euridicéjét]], a legrégebbi fent maradt operát. Ezután következett Caccini ''Il rapimento di Cefalójának'' bemutatója, amit a szerző Cavalieri nélkül, önállóan bonyolított le saját csapatával. Cavalieri úgy érezte, hogy ez is az ő hatásköre lett volna. Sértve érezte magát és dühösen otthagyta az egész ünnepséget. Ezzel Caccini elérte, amit akart: ő vehette át a zeneigazgató szerepét a rendezvényeken. Cavalierit már korábban is ellenszenvesen támadta, műveit és személyét is unalmasnak tartotta. Cavalieri ekkor tért vissza Rómába, ahol két év múlva meghalt.
 
Zenéje korának újszerű törekvéseit igyekezett egyesíteni. [[polifónia|Polifonikus]] műveiben, elsősorban a díszítések révén kiemelten kezel egy-egy dallamot. Olykor már [[disszonáns]] harmóniákkal is kísérletezik.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Emilio_de_Cavalieri”