Főmenü megnyitása

Módosítások

a
apróságok
|kép=G. M. Milizio, Cappella de' Cavalieri a Santa Maria in Aracoeli1.jpg
|képaláírás=Emilio de' Cavalieri mellszobra a római Basilica dell'Ara Coeli homlokzatán}}
'''Emilio de Cavalieri''' ([[Róma]], [[1550]] – Róma, [[1602]]) késő [[reneszánsz zene|reneszánsz]]-kora [[barokk zene|barokk]] olasz zeneszerző, zenetudós, [[orgona (hangszer)|orgonista]], [[diplomata]], [[koreográfus]], táncos. A [[A firenzei Camerata]] tagja, az [[opera (színmű)|opera]] műfajának egyik megálmodója volt.
 
== Élete és munkássága ==
A mű előszava fontos zeneelméleti dokumentum. A harmóniák gyorsításának problémáját tárgyalva Cavalieri gyakorlatilag megteremtette a számozott [[basszus]]t. Ezenkívül tárgyalja a [[vokális zene|vokális]] díszítés kérdéseit is. A mai modern értelemben használt olyan fogalmakat, mint a [[trilla]].
 
1600-ban a [[IV. Henrik francia király|IV. Henrik]] és [[Medici Mária francia királyné|Medici Mária]] esküvője alkalmából rendezett ünnepség sorozat alkalmával Cavalieri a zeneigazgató szerepét töltötte be, és színpadra állította Peri [[Euridiké (opera)|EuridicéjétEuridikéjét]], a legrégebbi fent maradt operát. Ezután következett Caccini ''Il rapimento di Cefalójának'' bemutatója, amit a szerző Cavalieri nélkül, önállóan bonyolított le saját csapatával. Cavalieri úgy érezte, hogy ez is az ő hatásköre lett volna. Sértve érezte magát és dühösen otthagyta az egész ünnepséget. Ezzel Caccini elérte, amit akart: ő vehette át a zeneigazgató szerepét a rendezvényeken. Cavalierit már korábban is ellenszenvesen támadta, műveit és személyét is unalmasnak tartotta. Cavalieri ekkor tért vissza Rómába, ahol két év múlva meghalt.
 
Zenéje korának újszerű törekvéseit igyekezett egyesíteni. [[polifónia|Polifonikus]] műveiben, elsősorban a díszítések révén kiemelten kezel egy-egy dallamot. Olykor már [[disszonáns]] harmóniákkal is kísérletezik.
21 367

szerkesztés