„Apologetika” változatai közötti eltérés

Az '''apologetika''' szót, amely a görög ''apologia'' főnévből és az ''Apologeoma''-i igéből (jelentése szóban védekező, valaminek vagy valakinek a védelmére elmond valamit) ered úgy a bibliai,- mint a köznyelv is sajátos értelemben használja; jelentése: védekezés, önvédelem, hitvédelem/hitigazolás, védőbeszéd (a klasszikus Göröggörög Jogrendszerjogrendszer technikai kifejezéseiből maradt fenn: a vád kézbesítette az ítéletet (kategoria), amire a vádlott egy apologiával válaszolt; ez egy formális beszédforma volt, amelyben az ellene felhozott vádak megcáfolásával probalkozottpróbálkozott).

Az apologetika “szakembereit”„szakembereit”(a kereszténység védelmezői, újságírók) '''apologétáknak''' nevezik. Az első apologétáknak (egy eszme vagy tan védelmezői szóban vagy írásban) Platon[[Platón]] és Socrates[[Szókratész]] számítottak, de mai meghatározás szerint, apologéta minden olyan egyén vagy csoport amelyek bevett hagyományokat, dogmákat, politikai elveket, rendszerint támadó, vitázó hangvételekkel, elfogultan támogatnak, igazolnak és indokolnak . Ezek az apologetikus (védő)írások vagy (védő)beszédek valaminek (tanok, elvek) vagy valakinek(állam elnökök, vezetők) a dicsőítésére, a védelmére szolgálnak, tárgyilagos megítélés helyett pedig, szubjektív véleményekre alapozottak.

A 17. század óta, az olyan ellentmondásos elvek mint a deizmus, az ateizmus, humanizmus, valamint Marx, Freud, Darwin elméletei apologetikus megnyílvánulásramegnyilvánulásra késztetik az egész világot: egyházakat (katolikust és protestánst egyaránt), politikai tereket, a filmvilágot, a médiumokat, stb.