„Apologetika” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Syp (vitalap | szerkesztései)
iw, kat
Syp (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
Az '''apologetika''' szót, amely a görög ''apologia'' főnévből és az ''Apologeoma''-i igéből (jelentése szóban védekező, valaminek vagy valakinek a védelmére elmond valamit) ered úgy a bibliai,- mint a köznyelv is sajátos értelemben használja; jelentése: védekezés, önvédelem, hitvédelem/hitigazolás, védőbeszéd (a klasszikus Göröggörög Jogrendszerjogrendszer technikai kifejezéseiből maradt fenn: a vád kézbesítette az ítéletet (kategoria), amire a vádlott egy apologiával válaszolt; ez egy formális beszédforma volt, amelyben az ellene felhozott vádak megcáfolásával probalkozottpróbálkozott).
 
Az apologetika “szakembereit”„szakembereit”(a kereszténység védelmezői, újságírók) '''apologétáknak''' nevezik. Az első apologétáknak (egy eszme vagy tan védelmezői szóban vagy írásban) Platon[[Platón]] és Socrates[[Szókratész]] számítottak, de mai meghatározás szerint, apologéta minden olyan egyén vagy csoport amelyek bevett hagyományokat, dogmákat, politikai elveket, rendszerint támadó, vitázó hangvételekkel, elfogultan támogatnak, igazolnak és indokolnak . Ezek az apologetikus (védő)írások vagy (védő)beszédek valaminek (tanok, elvek) vagy valakinek(állam elnökök, vezetők) a dicsőítésére, a védelmére szolgálnak, tárgyilagos megítélés helyett pedig, szubjektív véleményekre alapozottak.
Ebben az értelemben pejoratív értelme is lehet, meghozzá nem is hiába, hiszen számos ország felhasználta az '''apologetikus propagandát''' politikájában: Magyarországon az apologetikus kádárista propaganda, míg Romániában a [[Ceuşescu]] személyi kultuszát elősegítő apologetikus propaganda vezetett a népek megtévesztéséhez, a közvélemény félretájékoztatásához, a sajtóban dolgozó és a kulturális életben részt vevő értelmiségiek felhasználásának segítségével.
Ezekben az autóritér időszakokban a sajtó ontotta az apologetikus, vagyis a befolyásoló, valóságalapot nélkülöző, de a vezetők, és azok kultuszait, dogmait legitimáló, támogató írásokat (apologetikus stílust használó újságírók gyakran nem írták alá ilyen jellegű cikkeiket, arra gondolván, hogy az anonimitás megmentheti őket a felelőségtől).
 
A 17. század óta, az olyan ellentmondásos elvek mint a deizmus, az ateizmus, humanizmus, valamint Marx, Freud, Darwin elméletei apologetikus megnyílvánulásramegnyilvánulásra késztetik az egész világot: egyházakat (katolikust és protestánst egyaránt), politikai tereket, a filmvilágot, a médiumokat, stb.
 
A kifejezés, lassanként tudományos rendszerré, '''apologetikává''' fejlődött.