„Ópiumháborúk” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 78.92.246.237 (vita) szerkesztéséről Jávori István szerkesztésére |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor:
[[Fájl:Opium smoking 1874.jpg|jobbra|bélyegkép|250px|Ópiumszívók, 1874]]
Néhány évszázaddal ezelőtt a [[kábítószer]]-kereskedelem nem titokban, hanem az egyes államok közreműködésével nyíltan zajlott. A kereskedelmi jogokat az államok, hatalmas társaságok birtokolták (például a [[Brit Kelet-indiai Társaság]], vagy a [[Kelet-indiai Társaságok|holland és francia társaságok]]). A monopolhelyzetben lévő társulások hatalmas jövedelmet húztak, különösen a kábítószernek a brit Indiából Kínába irányuló exportjából. Kína ennek az exportnak a katasztrofális gazdasági és egészségügyi következményei miatt be akarta tiltani azt, de Nagy-Britannia [[1840]]-ben emiatt kirobbantotta az első ópiumháborút, amit később még egy követett. E háborúk következményei voltak azok az [[Egyenlőtlen szerződés (nemzetközi jog)|egyenlőtlen szerződések]], amik Kínát félgyarmati státusba taszították.
== Előzmények ==
13. sor:
{{fő|első ópiumháború}}
Az [[európa]]iak, Angliával az élen, a [[19. század|kor]] legnagyobb kereskedői voltak, és a [[kábítószer]] nagy részét [[Ázsia|Ázsiából]] szerezték be. {{kínai|Daoguang|Tao-kuang}}, Kína császára betiltotta az ópium kereskedelmét, az országba bekerült ópiumot {{kínai|Lin Zexu|Lin Cö-hszü}} császári biztos elkoboztatta a kereskedőktől. Az angolok válaszlépésként [[hadihajó]]ikkal felvonultak Kína partjainál és kirobbantották az első ópiumháborút. A kínai hadsereg hatalmas technikai hátrányban volt, létszámbeli fölényét nem tudta kamatoztatni.
Az angolok rövidesen bevették {{kínai|[[Guangzhou]]t|[[Kuangcsou]]t}} ([[1757]]-től az egyetlen törvényes külkereskedelmi kikötő Kínában ''Kanton'' volt), elfoglalták [[Sanghaj]]t, {{kínai|[[Zhenjiang]]ot|[[Csencsiang]]ot}} és {{kínai|[[Nanjing]]ot|[[Nancsing]]ot}}.
Kína elvesztette a háborút, kénytelen volt engedélyezni a kereskedelmet, [[1842]]-ben [[Hongkong]] brit fennhatóság alá került.
Daoguang császár próbálta visszaszorítani az ópium terjedését, a mák termesztését, de nem sok sikerrel.
A háborút az [[1842]]. augusztus 29-én elfogadott [[egyenlőtlen szerződés]], a nanjingi egyezmény zárta le, ebben azonban nem is utalnak az ópiumkereskedelemre. A szerződés főbb részei: Kínát 21 millió dollár jóvátétel fizetésére kötelezték, és 5 kikötőjét meg kellett nyitnia a külföldi kereskedők előtt.
22. sor:
{{fő|második ópiumháború}}
[[Fájl:Upper North Taku Fort.jpg|200px|bélyegkép|
[[1856]]-ban, egy álincidens következményeként kitört a második ópiumháború is, ezúttal már más országok is részt vettek a háborúban. Kína – az előző háborúhoz hasonlóan – most is vereséget szenvedett. Kénytelen volt további engedményeket adni az ópiumkereskedelemmel kapcsolatosan, az angolok hamarosan egész Kínára kiterjeszthették ezt a tevékenységüket.
== Végkimenetel, következmények ==
Kína végzetesen meggyengült, a {{kínai|[[Qing-dinasztia]]|[[Csing-dinasztia]]}} bukása elkerülhetetlen volt, melyet csak az ország hatalmas mérete és az európai hatalmak érdekei akadályoztak meg. A kereskedelem tovább folytatódott, egyes ópiumkereskedők tetemes vagyonra tettek szert. [[Anglia]] haszna az ópium-kereskedelemből rövidesen évi több millió fontsterling lett. Egyes [[indokína]]i országok az állami bevételük nagy részét az ópium-kereskedelemből nyerték. A környező országok is kihasználták az ópium nyújtotta lehetőségeket, ahol nem termelték azt, ott óriási adóval sújtották a kereskedelmet, máshol a feldolgozás révén tettek szert hatalmas pénzösszegekre.
Az ópium-háborúkat követően az európai nagyhatalmak sorra szereztek meg tengerparti kínai területeket, ahol kereskedelmi lerakatokat építettek ki. A birodalom méretének köszönhetően egy állam sem tudta az egész területet az uralma alá vonni, ehelyett un. koncessziós területeket hoztak létre (ahonnan sértő szövegű táblákkal olykor ki is tiltották a kínaiakat, például [[Sanghaj]]). Végeredményben a {{kínai|Qing-dinasztia|Csing-dinasztia}} [[1912]]-es bukásának nyitánya az ópium-háborúk voltak.
34. sor:
* [[Jordán Gyula]] - [[Tálas Barna]]: ''Kína a modernizáció útján a XIX-XX. században'', Budapest, Napvilág Kiadó, 2005. ISBN 963-9350-50-8
* Vadász Sándor (szerk.): ''19. századi egyetemes történelem 1789-1914,'' második, átdolgozott, bővített kiadás, Korona, Budapest, 2005. ISBN 963-9036-60-9
* [http://lexikon.katolikus.hu/O/%C3%B3piumh%C3%A1bor%C3%BA.html Magyar Katolikus Lexikon - Ópiumháború]
== További információk ==
* [http://www.ezenanapon.hu/main.php?reszletes=6176=8=29 Az Ezenanapon.hu rövid írása]
==
* [[Ópium]]
| |||