„Tengeri csata a Leyte-öbölben” változatai közötti eltérés

Az ''Atago'' és a ''Maja'' gyorsan elsüllyedt. A ''Takao'' – súlyosan megrongálódva – visszafordult Brunei felé, és két romboló kíséretében megpróbált visszavergődni a kikötőbe. A két tengeralattjáró követte a sérült cirkálót, de október 24-én a sekély parti vizekben a ''Darter'' megfeneklett és nem sikerült kiszabadítani. A legénységet felvette a ''Dace'', a tengerealattjáróttengeralattjárót pedig sorsára hagyták. A ''Takao'' visszatért [[Szingapúr]]ba, és ott is maradt a háború végéig.

William F. Halsey tengernagyot a csata után számos kritika érte, mert legalább 5 olyan hibát is elkövetett, amelyek súlyos amerikai veszteségekhez vezethettek volna. Először is, nem hívta vissza időben a hordozócsoportokat. Másodsorban az ő gondatlanságának volt a következménye, hogy Kurita át tudott kelni a San Bernardino-szoroson, és az október 25-én meghozott döntéseivel a 3. flotta hajóit is veszélybe sodorta, mely a harmadik hiba. Késlekedett a 34-es harccsoport délre küldésével is. Nem hajózott akkoriban a világtengereken olyan csatahajó, vagy akár kötelék, amelynek a ''Lee'' altengernagy, Amerika legtapasztaltabb sorhajó-parancsnoka alatt hajózó 34-es harcccsoportharccsoport 6 modern csatahajója ellen komoly esélye lett volna. De ahogy maga ''Lee'' jegyezte meg keserűen az események után az október–novemberi jelentésében: ''„A 34-es harccsoport a csata során semmiféle veszteséget nem okozott az ellenségnek.”''.<ref>„No battle damage was incurred nor inflicted on the enemy by vessels while operating as Task Force Thirty-Four.”</ref> Nem, hiszen harcba sem tudott szállni ellenük, mert mindig rossz időben voltak rossz helyen.