„Magyar Országos Tűzoltó Szövetség” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Van képünk hozzá |
→Megalakulása: szöveg átemelése a Széchenyi Ödön szócikkből |
||
3. sor:
{{építés alatt}}
== Megalakulása ==
Bár Széchenyi az önkéntes tűzoltóság meghonosítása mellett foglalt állást és minden erejével az önkéntes tűzoltótestület megszervezésén fáradozott, már az erre irányuló mozgalma kezdetén is úgy vélekedett, hogy a tűzoltó szertárnok és gépész kapjon fizetést, a gépek takarítására pedig hat szolgát fogadjon fel az önkéntes egylet. Megalakulásuk után valóban fogadtak fel szolgákat – akik egyenruhát is kaptak – a szerek és felszerelések takarítására, karbantartására. Mivel azonban a nappali szolgálat ellátása nem volt biztosítva, a gróf belátta, hogy az önkéntes tűzoltóegylet egyedül nem lesz képes megfelelő és kifogástalan módon ellátni a tűzoltói szolgálatot, s már 1869-ben javasolta a hivatásos városi tűzoltóság felállítását. A tanács megértéssel fogadta előterjesztését, pártolóan vitte a közgyűlés elé és a annak hozzájárulásával megkezdhette a szervezést.
Így történhetett meg, hogy az önkéntes és a hivatásos tűzoltóság néhány nap különbséggel kezdte meg a szolgálatát. [[1870]]. február 1-jétől a két tűzoltóság – az önkéntes és a 12 fős fizetett, azaz hivatásos – közösen látta el a tűzoltás nehéz feladatát gróf Széchenyi Ödön főparancsnoksága alatt, aki az önkénteseknek választott, a hivatásosaknak a két város által megbízott vezetője volt. Ez azt jelentette, hogy gróf Széchenyi Ödön vette a fáradságot és tömlőt cipelt, pucolt, vagy éppen halzsírral kente be azt, amikor az volt a feladat. Nagy megbecsülés és tisztelet övezte elszántsága és komoly lelkesedése miatt.
{{csonk-szakasz}}
== Működése ==
Célja a tűzoltói intézménynek egyenlő elvek szerinti fejlesztése Magyarországon. Budapesten székelő központi választmánya a minisztérium tűzrendészeti szakközege volt. Két évenként versenygyakorlatokkal és gépkiállítással egybekötött kongresszust tartott hazánk különböző pontjain.<ref> Pest-Budán 1871-ben, Sopronban 1874-ben, Aradon 1876-ban, Iglón 1878-ban, Pozsonyban 1880-ban, Zalaegerszegen 1882-ben, Selmecbányán 1884-ben, Fiuméban 1887-ben, Székesfehérvárott 188-en9, Sopronban 1891-ben, Szabadkán 1893-ban, Kolozsvárott 1895-ben, Budapesten 1896-ban</ref>. Első elnöke gróf Széchényi Ödön volt. József főherceg védnöksége alatt állt. Tagtestületeinek száma 700 volt.<ref> A Pallas nagy lexiona</ref> A szövetség tagja lehetett minden tűzoltó testület; a vármegyei tűzoltó-szövetségek <ref> szám szerint 20</ref> a Szövetség alosztályait képezték; elnökeik a központi választmánynak hivatalból tagjai lettek.
| |||